Valah\u00e1nyszor sz\u00f3ba ker\u00fcltek valahol, az arcok felder\u00fcltek, m\u00e1ris kuncogott mindenki, s mint megnyitott zsilipb\u0151l az \u00e1radt, sorra ker\u00fcltek az abelsbergiek viselt dolgai.
\u00c9s az m\u00e1r igaz: minden abelsbergi t\u00f6rt\u00e9nt mosolyt, ha nem \u00e9ppen harsog\u00f3 nevet\u00e9st fakasztott\u2026
Egyik csod\u00e1latos t\u00f6rt\u00e9net\u00fck arr\u00f3l sz\u00f3lt, hogyan f\u00e9leml\u00edtett\u00e9k meg elrettent\u0151 p\u00e9ld\u00e1jukkal a vakondokokat.
Az eset r\u00e9gen t\u00f6rt\u00e9nt, azaz nagyon r\u00e9g\u00f3ta mes\u00e9lik az abelsbergiekr\u0151l\u2026
Az abelsbergi hat\u00e1rban, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen tavasszal \u00e9s \u0151sszel, nagyon elszaporodtak a vakondokok. A falu hat\u00e1r\u00e1ban a sz\u00e9p tavaszi vagy \u0151szi vir\u00e1gokt\u00f3l tarka legel\u0151ket, selyemf\u00fcv\u0171 r\u00e9teket elcs\u00faf\u00edtott\u00e1k a szapora vakondt\u00far\u00e1sok, a r\u00e9tek vir\u00e1gos test\u00e9n p\u00faposod\u00f3 koromfekete, f\u00f6ldsz\u00edn\u0171 kel\u00e9sek.
- Mit tegy\u00fcnk? \u2013 t\u00f6rt\u00e9k a fej\u00fcket az abelsbergiek.
Sokszor \u00f6ssze\u00fclt az elkeseredett \u00e9s tan\u00e1cstalan falusi tan\u00e1cs, de hi\u00e1ba szedt\u00e9k \u00f6ssze az esz\u00fcket, nem tal\u00e1lt\u00e1k a bajb\u00f3l kivezet\u0151 utat. Csak a b\u00edr\u00f3 s\u00f3hajtott fel ilyenkor:
\u2013 Megl\u00e1tjuk, polg\u00e1rt\u00e1rsak, odalesz a j\u00f3 f\u00fcv\u00fcnk, a b\u00e1rsonyos r\u00e9t\u00fcnk, \u00e9s nem lesz sz\u00e9n\u00e1nk\u2026
De egy nap, a nagy \u00e9s tan\u00e1cstalan keser\u0171s\u00e9gben, hirtelen bek\u00f6vetkezett a v\u00e1ratlan fordulat, amely nemcsak megbolygatta a falu \u00e9let\u00e9t, hanem a kupaktan\u00e1csot is nagy tettekre k\u00e9sz\u00edtette\u2026
A dolog azzal kezd\u0151d\u00f6tt, hogy valamelyik kora \u0151szi reggelen egy kis, k\u00edv\u00e1ncsi vakondok kidugta a fej\u00e9t a t\u00far\u00e1son, \u00e9s idegesen mozgatva pici, piros orr\u00e1t, beleszippantott a j\u00f3 illat\u00fa r\u00e9tbe. Az egyik k\u00f6zs\u00e9gbeli gazda \u00e9ppen arra k\u00f3sz\u00e1l\u00f3 fia, a faluszerte ismert Gosel \u2013 a neve megmaradt, mert a h\u00e1l\u00e1s kupaktan\u00e1cs feljegyeztette \u00f6r\u00f6k id\u0151kre Abelsberg \u201earanyk\u00f6nyv\u00e9be\u201d \u2013 \u00e9szrevette a k\u00edv\u00e1ncsi vakondokot, megfogta, az ing\u00e9be dugta, \u00e9s hazavitte a faluba. Volt egy \u00f6reg, haszn\u00e1laton k\u00edv\u00fcli kalitk\u00e1ja, abba z\u00e1rta, s apja b\u00edztat\u00e1s\u00e1ra elvitte a k\u00f6zs\u00e9gh\u00e1z\u00e1ra.
A falu piacter\u00e9nek k\u00f6zep\u00e9re egy asztalt \u00e1ll\u00edtottak, s azon k\u00f6zszeml\u00e9re rakt\u00e1k ki a kalitk\u00e1ba z\u00e1rt \u201efekete sz\u00f6rnyeteget\u201d. A falu n\u00e9pe \u00e1tkoz\u00f3dva, fenyeget\u0151zve n\u00e9zegette a pelleng\u00e9rre \u00e1ll\u00edtott b\u0171n\u00f6st. Igaz: a kalitka el\u0151tt l\u00e1rm\u00e1z\u00f3 emberek nem zavart\u00e1k a bez\u00e1rt b\u00e1rsonyos, csillog\u00f3 fekete sz\u0151r\u0171 kis vakondokot. Ide-oda futkosott a kalitk\u00e1ban, k\u00e9t l\u00e1bra \u00fclt, s k\u00f6rmeivel a sz\u0151r\u00e9t f\u00e9s\u00fclgette, azt\u00e1n a r\u00e1cshoz futott, kidugta az orr\u00e1t, m\u00f3k\u00e1san fintorogva beleszagolt a nagyvil\u00e1gba, s boh\u00f3k\u00e1san borzolgatta bajuszk\u00e1j\u00e1nak pindurka sz\u00e1lait. A d\u00fch\u00f6s falub\u00e9liek pedig elhat\u00e1rozt\u00e1k, hogy p\u00e9ld\u00e1san megb\u00fcntetik a kis b\u0171n\u00f6st.
De most kezd\u0151d\u00f6tt el a baj, mert hi\u00e1ba hozt\u00e1k meg egyhang\u00faan az \u00edt\u00e9letet, abban semmik\u00e9ppen sem tudtak megegyezni, hogyan hajts\u00e1k v\u00e9gre.
V\u00e9g\u00fcl a polg\u00e1rmesternek j\u00f3 \u00f6tlete t\u00e1madt!
\u2013 Emberek! Ez a b\u0171n\u00f6s \u2013 mutatott a kalitk\u00e1ban h\u00e1ts\u00f3 l\u00e1bain kucorg\u00f3, a mells\u0151kkel a bajuszk\u00e1j\u00e1t borzolgat\u00f3 vakondokra \u2013 a f\u00f6ld megront\u00e1s\u00e1val v\u00e9tkezett, ez\u00e9rt a f\u00f6lddel b\u0171nh\u0151dj\u00e9k! \u00c9lve kell eltemetni!
Nagy csend t\u00e1madt az els\u0151 pillanatban.
\u2013 Ez az igazi megold\u00e1s! \u2013 ki\u00e1ltott\u00e1k v\u00e9g\u00fcl az emberek.
A tan\u00e1csbeliek felkapt\u00e1k a kalitk\u00e1t, a kisb\u00edr\u00f3 hozott egy \u00e1s\u00f3t, a t\u00f6meg menett\u00e9 form\u00e1l\u00f3dott, valamelyik h\u00e1zb\u00f3l m\u00e9g z\u00e1szl\u00f3t is hoztak, \u00e9s valamennyien megindultak a r\u00e9tre. Itt azt\u00e1n megadt\u00e1k a m\u00f3dj\u00e1t az \u00edt\u00e9let v\u00e9grehajt\u00e1s\u00e1nak. A kisb\u00edr\u00f3 ki\u00e1sta a lyukat, az egyik tan\u00e1csbeli felolvasta a vakondoknak a szigor\u00fa \u00edt\u00e9letet, m\u00e9ghozz\u00e1 j\u00f3 hangosan, hogy a t\u00f6bbi vakondok is hallja, \u00e9s okuljon bel\u0151le. Azt\u00e1n kivett\u00e9k a kalitk\u00e1b\u00f3l a kis \u00e1llatot, a b\u00edr\u00f3 el\u00e9 vitt\u00e9k, aki elt\u00f6rt egy p\u00e1lc\u00e1t felette, \u00e9s hangos sz\u00f3val hirdette:
- Nincs kegyelem!
\u00d3vatosan odavitt\u00e9k a frissen \u00e1sott g\u00f6d\u00f6rh\u00f6z, beletett\u00e9k, \u00e9s gyorsan beh\u00e1nyt\u00e1k f\u00f6lddel. A kisb\u00edr\u00f3 m\u00e9g meg is taposta a vakondok \u201es\u00edrj\u00e1t\u201d. Egy darabig m\u00e9g \u00e1csorogtak k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, azt\u00e1n el\u00e9gedetten indultak a falu fel\u00e9, hangos sz\u00f3val, sz\u00e9les taglejt\u00e9sekkel magyar\u00e1zva egym\u00e1snak, hogy milyen p\u00e9ld\u00e1s \u00edt\u00e9letet hoztak.
\u2026Azt m\u00e1r nem l\u00e1tt\u00e1k, hogy a h\u00e1tuk m\u00f6g\u00f6tt a kis vakondok felett lassan megmozdult a f\u00f6ld. Felp\u00faposodott, n\u0151tt, n\u0151tt az \u00faj vakondt\u00far\u00e1s a porhany\u00f3s f\u00f6ld tetej\u00e9n, \u00e9s a selymes sz\u0151r\u0171 kis b\u0171n\u00f6s kidugta a fej\u00e9t, \u00e9s csillog\u00f3 cip\u0151gombszem\u00e9vel a t\u00e1volod\u00f3t, magukkal el\u00e9gedett falubeliek ut\u00e1n n\u00e9zett\u2026
\u2026 Ha a vakondokok nevetni tudn\u00e1nak, tal\u00e1n m\u00e9g kacagott is volna.
<\/p>
N\u00e9met n\u00e9pmese
Koncsek L\u00e1szl\u00f3 feldolgoz\u00e1sa
<\/p>","type":"rich"}