1.0Napi Mese a Nők Lapjátólhttps://napimese.cafeblog.huNők Lapjahttps://napimese.cafeblog.hu/author/nok_lapja-2-2/<p>Holt volt, hol nem volt, még a világon is túl volt, volt egyszer egy szegény ember s annak három fia. Nagy legény volt mind a három, szerettek volna megházasodni. Mondják az apjuknak, hogy mit akarnak.<br>– Jól van, – mondja a szegény ember – hanem elég, ha egyszerre egy fiam házasodik meg. Menjetek el, s amelyik legszebb virágot hoz közületek, az házasodjék meg.<br>A két nagyobbik legény a faluból ki sem ment. Mind a kettőnek volt kedvese, hoztak azoktól szép virágbokrétákat. Hanem a legkisebbiknek nem volt senkije, semmije, az elment a faluból s ment nagybúsan hegyeken, völgyeken át. Egyszerre csak egy rengeteg erdőbe ér s a rengeteg erdő közepén meglát egy régi palotát, a palota körül egy virágos kertet.<br>– Hej, Istenem, Istenem, – sóhajtott a legény – bezzeg ebből a kertből vihetnék szép virágokat.<br>Amint így sóhajtozik magában, kijön a kertből egy csúnya vén banya s kérdi: <br>– Miért búsulsz, te szegény legény?<br>Mondja a legény, hogy mi kellene.<br>– No, ha csak virág kell, gyere velem, adok én neked.<br>Bevitte a kertbe, szedett szebbnél-szebb virágokat s azt mondta, ha valami még kell, csak jöjjön ide, majd segít ú rajta.<br>Hazamegy a legény a szép nagy bokrétával, de az olyan szép volt, amilyent még emberi szem nem látott. Ahogy messziről meglátta a szegény ember, mindjárt mondta az idősebb fiainak:<br>– No, fiaim, az öcsétek házasodik, mert annak van a legszebb bokrétája.<br>De az idősebb legények addig beszéltek, hogy így, meg úgy, tegyen még egy próbát, hogy a szegény ember azt mondta:<br>– Jól van, nem bánom, még egyszer próbáljatok. Aki a legszebb kendőt hozza, az házasodik meg.<br>Elmennek a legények, az idősebbek a faluba a kedvesükhöz, a legkisebb az erdőbe a vén banyához. Nekidőlt a kerítésnek s hát jön a vén banya.<br>– No, fiam, mi kellene?<br>Mondja a legény, hogy mi. Csak befordult a vén banya a palotába s hozott a legénynek olyan szép aranyrojtos keszkenőt, hogy a szeme is káprázott a ragyogástól.<br>Kaptak a bátyjai is keszkenőt, a micsodást, d legszebb az öccsüké volt. Olyan szép volt, ragyogó volt, hogy olyat emberi szem még nem látott. Csudájára gyűlt az egész falu. Azt hitte minden lélek, hogy a királytól hozta azt a keszkenőt.<br>Mérgelődtek az idősebb legények. No, most az öccsük megházasodik s ők szégyenszemre legények maradnak. Addig beszélnek az apjuknak, hogy még ad egy próbát. Azt mondja a szegény ember:<br>– Hát, jól van, menjetek s hozzátok el a kedveseiteket. Aki a legszebb leányt hozza, az házasodik meg.<br>Hiszen könnyű volt a két idősebb legénynek, mind a kettőnek volt kedvese a faluban, de Uram, Istenem, hová menjen, merre facsarodjék a legkisebb legény. Ugyanbizony, kit hozzon ide? Talán bizony a vén banyát, aki neki virágot s keszkenőt adott?<br>Elindul a legény nagy búsan, bemegy az erdőbe, megáll a palota előtt, rákönyököl a kerítésre, szomorú volt az arca, mint a háromnapos esős idő. Kijön a vén banya s kérdi:<br>– Hát neked, fiam, mi bajod van megint?<br>– Hej, ne is kérdje, öreganyám, mi az én bajom. Azt mondta az apám, hármunk közül az házasodhatik meg, aki a legszebb leányt viszi haza. <br>– Azért egyet se búsulj, fiam, gyere velem a palotába.<br>Bemennek a palotába, s hát ott nincs senki lélek a vén banyán kívül.<br>– No, fiam, – mondja a vén banya – itt van egy kályha, csinálj tüzet. Ahány láng kicsap a kályhából, annyi boszorkány ugrik ki belőle. De te meg ne ijedj, csak állj meg bátran a kályha előtt. A legutolsónak s legcsúnyábbnak egy csomó kulcs van a szájában. Te csak bátran kapd ki a kulcsot a szájából, mert különben a boszorkányok összeszaggatnak. A többit reád bízom.</p><center><img src="https://napimese.cafeblog.hu/files/banya.jpg" class="blogkep" align="center"></center><p><br>Azzal a vén banya elment, a legény begyújt a kályhába, csak úgy ropogott, pattogott a tűz, s hát egyszerre csak kicsap egy láng a kályhából, s a lánggal egyszerre kiugrik egy boszorkány. Úgy megijedt a szegény legény, hogy a hideg is majd kirázta. Kicsap a második láng, azzal a második boszorkány. S ugrottak ki egymásután a boszorkányok, hogy szerük-számuk nem volt. Megtelt a szoba boszorkánnyal, csakúgy nyüzsögtek. Hát egyszerre csak kiugrik a legutolsó is, amelyiknek egy csomó kulcs volt a szájában. Nekibátorodik a legény, odakap, kirántja a kulcsot a boszorkány szájából, s ím – halljatok csudát! – abban a szempillantásban a vén banyából szépséges szép leány lett.<br>Nézi, nézi a legény, szeme-szája tátva maradt a nagy csudálkozástól. A sok boszorkány mind eltűnik a szobából s jönnek helyettük szép belsőleányok, inasok s mindenféle udvarbéli emberek. Mondja a szép leány:<br>– Úgy-e, csudálkozol, te legény. Hát tudd meg, hogy én voltam az a vén banya, aki neked a virágot s a keszkenőt adta. Az Isten vezérelt ide, mert én elátkozott királykisasszony voltam s az is maradok, ha te ide nem jössz. Te az enyém, én a tied, ásó, kapa s a nagyharang válasszon el minket.<br>Azzal mindjárt felpakoltak s mentek a szegény ember házához, hogy megtartsák a lakodalmat.<br>De még csak most jött a falu csudalátni, hogy a szegény legény királykisasszonyt hozott a házhoz. Ott mindjárt papot hivattak, csaptak lakodalmat, hétországra szólót. Nagy kedve kerekedett a szegény embernek s azt mondta:<br>– Isten neki, nem bánom, hadd házasodjék meg a két idősebb fiam is.<br>No, megházasodtak azok is, kaptak az öccsüktől házat, földet s mindent. Akkor aztán a kisebb legény felkerekedett a feleségével, visszamentek a palotába s még ma is élnek ott, ha meg nem haltak.<br>Benedek Elek<br></p>rich