1.0Napi Mese a Nők Lapjátólhttps://napimese.cafeblog.huNők Lapjahttps://napimese.cafeblog.hu/author/nok_lapja-2-2/<p>Volt egy király, volt egy lánya, a lányának hetvenkilenc kérője volt.<br>Hanem a király fura király, a lánya is fura lány<br>Kérő úrfik jöttek sorban, ki-ki kellette magát.<br>– Vad paripát megülök! – így az egyik.<br>– Száz nyílvessző, száz találat! – így a másik.<br>– A tusában, viadalban, a tornában első volnék! – S így mindegyik fitogtatta, kecsegtette lovagi erényeit.<br>De a király fura király, ősz szakállába nevet, annyit mondott:<br>– Nem vagyok én hadi király, háborúzni nincs okom, takarékos király vagyok, akarom, hogy vőm is éppen-éppenséggel ilyen legyen. Azé lesz a lányom keze, aki három hétig barangolva, csatangolva, vándorolva legkevesebb pénzből él.<br>Hökkentek a hercegfiak, akik pénzhez, sok aranyhoz, herdáláshoz, tékozláshoz, bőkezű élethez voltak idomítva.<br>– Hát ez nehéz, uram király! – S a legtöbben lógó orral félreálltak. Hanem néhány, mivel a lány igen szép volt, mégis lendült.<br>– Ilyen lányért, no meg ilyen hozományért, egy életem, egy halálom, erőt venni, latba vetni, összemérni érdemes.<br>– Én megélek két aranyból – szólt az első, és a király lejegyezte a nevét.<br>– Én megélek három hétig egy aranyból! – szólt a másik, és a király lejegyezte ezt is ám.<br>A harmadik előállott:<br>– Fél aranyból élek én meg három hétig is. – És a király bejegyezte ennek vállalását is.<br>Jöttek sorba, volt, aki egy rézgarasból, másik likas kiskrajcárból, megint második fabatkából ígérték az életet. </p><center><img src="https://napimese.cafeblog.hu/files/egerke.jpg" class="blogkep" align="center"></center><p><br>A király csak jegyezgette, s inteni is akart menten, hogy az ifjak indulhatnak élni három álló hétig két aranyból, egy aranyból, fél aranyból, rézgarasból, kiskrajcárból, batkát érő fabatkából, amikor egy ifjú legény állt eléje hirtelen.<br>A nagy király csudálkozott:<br>– Fabatkánál nincs kisebb pénz.<br>Ám a legény mosolyog. <br>– Én megélek három hétig még fabatka nélkül is: adjatok egy egérfarkot, egy egérnek farkincáját, s három álló hétig én így, arany nélkül, garas nélkül, krajcár nélkül, batkát érő batka nélkül jól megélek, meg bizony.<br>Nevetett a király erre, s elrendelte, hogy az egész ország legszebb, legkövérebb egerének farkincája s a farkincák közül is a legeslegszebb meg leghosszabb kerüljön a tréfás legény tarsolyába.<br>Indultak a kérő ifik, ki-ki azzal, amit vállalt, két arannyal, egy arannyal, fél arannyal, rézgarassal, kiskrajcárral, fabatkával és az egérfarkincával. <br>Kik arannyal mentek, aznap este fogadóba jól beültek, s ott megültek, mulatoztak, vigadoztak, míg a csárdás, a vigadós, a fogadós negyed aranyuk elvette. Lógó orral odébálltak.<br>Garasosok, krajcárosok, fabatkások jobban a fogukhoz verték, amijük volt: garasukat, krajcárjukat, batkát érő batkájukat – hanem ők is csak apadtak: hisz enni a fogadóban, éjjel hálni mégis kellett. <br>Ment, mendegélt az a legény, aki szegény volt, de mégis legokosabb, így gazdagabb volt, mint mások együttvéve.<br>Beült egy nagy fogadóba, megebédelt, még ivott is, és mikor végül elérkezett a hetedik jó fogáshoz, töltelékes káposztához, a káposzta aprajába, vagdalékba odaejtette ügyesen a kis egér farkincáját.<br>– Hé, fogadós, hé, kocsmáros! – kiáltott a ravasz legény. – Mi ez? Egérfarkot adsz te töltelékes káposztába?! Rögvest megyek a királyhoz, s bepanaszlom, hogy miféle, de rosszféle fogadós él az ő becses országában!<br>A fogadós, a potrohos, kit sajnálnunk nemigen kell, mert becsapott csapot, papot, s ez még semmi, ez még hagyján, de legjobban rászedte az ágrólszakadt szegényeket, csak futkosott nagy ijedten, s nemhogy pénzt kért volna, de még ő kínált pénzt, ám a legény ezt bizony el nem fogadta.<br>Továbbindult nagy sietve, s úgy folytatta, ahogy imént abbahagyta.<br>Így evett hát három álló hétig minden fogadóban, s ott aludt a nagy mezőben, illatozó száz boglyában, friss kazalban, egy rézgaras, egy vaskrajcár, egy fabatka nélkül is. Eltellett a három hét is, ő megjelent pozsgás arccal a királyi palotában.<br>Király előtt már ott álltak szakállasan, ösztövéren néhány napja, kik nem bírták, kik pénzükből meg nem éltek, hetvenkedő deli-daliák.<br>A király a legényre mosolygott.<br>– Hát megéltél?<br>– Meg, királyom. – S nagy nevetés közepette elmesélte, hogy mi történt.<br>– Nahát, derék, okos legény lesz a vejem!... – szólt a király.<br>– Még nincs vége a mesének – szólt a legény –, nem költöttem el az egész egérfarkot, farkincáját, még vissza is jár belőle!<br>S odatett az asztalra egy darabocska, icipici maradékot, mint más a pénzt, az apróka visszajárót; ezen aztán mind kacagtak, s csaptak olyan lakodalmat, amilyen még, tudom, nem volt sehol se.<br>Páskándi Géza<br><br></p>rich