<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Napi Mese a Nők Lapjától</provider_name><provider_url>https://napimese.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Nők Lapja</author_name><author_url>https://napimese.cafeblog.hu/author/nok_lapja-2-2/</author_url><title>Az egér farkincája</title><html>&lt;p&gt;Volt egy király, volt egy lánya, a lányának hetvenkilenc kérője volt.&lt;br&gt;Hanem a király fura király, a lánya is fura lány&lt;br&gt;Kérő úrfik jöttek sorban, ki-ki kellette magát.&lt;br&gt;– Vad paripát megülök! – így az egyik.&lt;br&gt;– Száz nyílvessző, száz találat! – így a másik.&lt;br&gt;– A tusában, viadalban, a tornában első volnék! – S így mindegyik fitogtatta, kecsegtette lovagi erényeit.&lt;br&gt;De a király fura király, ősz szakállába nevet, annyit mondott:&lt;br&gt;– Nem vagyok én hadi király, háborúzni nincs okom, takarékos király vagyok, akarom, hogy vőm is éppen-éppenséggel ilyen legyen. Azé lesz a lányom keze, aki három hétig barangolva, csatangolva, vándorolva legkevesebb pénzből él.&lt;br&gt;Hökkentek a hercegfiak, akik pénzhez, sok aranyhoz, herdáláshoz, tékozláshoz, bőkezű élethez voltak idomítva.&lt;br&gt;– Hát ez nehéz, uram király! – S a legtöbben lógó orral félreálltak. Hanem néhány, mivel a lány igen szép volt, mégis lendült.&lt;br&gt;– Ilyen lányért, no meg ilyen hozományért, egy életem, egy halálom, erőt venni, latba vetni, összemérni érdemes.&lt;br&gt;– Én megélek két aranyból – szólt az első, és a király lejegyezte a nevét.&lt;br&gt;– Én megélek három hétig egy aranyból! – szólt a másik, és a király lejegyezte ezt is ám.&lt;br&gt;A harmadik előállott:&lt;br&gt;– Fél aranyból élek én meg három hétig is. – És a király bejegyezte ennek vállalását is.&lt;br&gt;Jöttek sorba, volt, aki egy rézgarasból, másik likas kiskrajcárból, megint második fabatkából ígérték az életet.&nbsp;&lt;/p&gt;&lt;center&gt;&lt;img src=&quot;https://napimese.cafeblog.hu/files/egerke.jpg&quot; class=&quot;blogkep&quot; align=&quot;center&quot;&gt;&lt;/center&gt;&lt;p&gt;&lt;br&gt;A király csak jegyezgette, s inteni is akart menten, hogy az ifjak indulhatnak élni három álló hétig két aranyból, egy aranyból, fél aranyból, rézgarasból, kiskrajcárból, batkát érő fabatkából, amikor egy ifjú legény állt eléje hirtelen.&lt;br&gt;A nagy király csudálkozott:&lt;br&gt;– Fabatkánál nincs kisebb pénz.&lt;br&gt;Ám a legény mosolyog. &lt;br&gt;– Én megélek három hétig még fabatka nélkül is: adjatok egy egérfarkot, egy egérnek farkincáját, s három álló hétig én így, arany nélkül, garas nélkül, krajcár nélkül, batkát érő batka nélkül jól megélek, meg bizony.&lt;br&gt;Nevetett a király erre, s elrendelte, hogy az egész ország legszebb, legkövérebb egerének farkincája s a farkincák közül is a legeslegszebb meg leghosszabb kerüljön a tréfás legény tarsolyába.&lt;br&gt;Indultak a kérő ifik, ki-ki azzal, amit vállalt, két arannyal, egy arannyal, fél arannyal, rézgarassal, kiskrajcárral, fabatkával és az egérfarkincával. &lt;br&gt;Kik arannyal mentek, aznap este fogadóba jól beültek, s ott megültek, mulatoztak, vigadoztak, míg a csárdás, a vigadós, a fogadós negyed aranyuk elvette. Lógó orral odébálltak.&lt;br&gt;Garasosok, krajcárosok, fabatkások jobban a fogukhoz verték, amijük volt: garasukat, krajcárjukat, batkát érő batkájukat – hanem ők is csak apadtak: hisz enni a fogadóban, éjjel hálni mégis kellett. &lt;br&gt;Ment, mendegélt az a legény, aki szegény volt, de mégis legokosabb, így gazdagabb volt, mint mások együttvéve.&lt;br&gt;Beült egy nagy fogadóba, megebédelt, még ivott is, és mikor végül elérkezett a hetedik jó fogáshoz, töltelékes káposztához, a káposzta aprajába, vagdalékba odaejtette ügyesen a kis egér farkincáját.&lt;br&gt;– Hé, fogadós, hé, kocsmáros! – kiáltott a ravasz legény. – Mi ez? Egérfarkot adsz te töltelékes káposztába?! Rögvest megyek a királyhoz, s bepanaszlom, hogy miféle, de rosszféle fogadós él az ő becses országában!&lt;br&gt;A fogadós, a potrohos, kit sajnálnunk nemigen kell, mert becsapott csapot, papot, s ez még semmi, ez még hagyján, de legjobban rászedte az ágrólszakadt szegényeket, csak futkosott nagy ijedten, s nemhogy pénzt kért volna, de még ő kínált pénzt, ám a legény ezt bizony el nem fogadta.&lt;br&gt;Továbbindult nagy sietve, s úgy folytatta, ahogy imént abbahagyta.&lt;br&gt;Így evett hát három álló hétig minden fogadóban, s ott aludt a nagy mezőben, illatozó száz boglyában, friss kazalban, egy rézgaras, egy vaskrajcár, egy fabatka nélkül is. Eltellett a három hét is, ő megjelent pozsgás arccal a királyi palotában.&lt;br&gt;Király előtt már ott álltak szakállasan, ösztövéren néhány napja, kik nem bírták, kik pénzükből meg nem éltek, hetvenkedő deli-daliák.&lt;br&gt;A király a legényre mosolygott.&lt;br&gt;– Hát megéltél?&lt;br&gt;– Meg, királyom. – S nagy nevetés közepette elmesélte, hogy mi történt.&lt;br&gt;– Nahát, derék, okos legény lesz a vejem!... – szólt a király.&lt;br&gt;– Még nincs vége a mesének – szólt a legény –, nem költöttem el az egész egérfarkot, farkincáját, még vissza is jár belőle!&lt;br&gt;S odatett az asztalra egy darabocska, icipici maradékot, mint más a pénzt, az apróka visszajárót; ezen aztán mind kacagtak, s csaptak olyan lakodalmat, amilyen még, tudom, nem volt sehol se.&lt;br&gt;Páskándi Géza&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>