1.0Napi Mese a Nők Lapjátólhttps://napimese.cafeblog.huNők Lapjahttps://napimese.cafeblog.hu/author/nok_lapja-2-2/<p> Kapukki Pukka a domboldalon üldögélt és margarétaszirmokat majszolt. Csak úgy gyúrta magába, mint aki évek óta semmit nem evett. Egyenként tépegette le a fehér, puha szirmokat, s közben a gondtalanul himbálódzó, pufók bárányfelhőket csodálta. <br> Már megint a virágaimat eszed – dühöngött valaki -, fékomadta hóhányója? </p><center><img src="https://napimese.cafeblog.hu/files/margareta.jpg" class="blogkep" align="center"></center><p><br> Bújj elő, ha velem beszélsz – mondta Pukka nyugodtan, és jól teletömte a száját. <br> Itt vagyok, te széllelbélelt, te napszomorító, virágnyelő, mit virágnyelő, virágzabáló pernahajder – ugrott le a nyárfa ágáról egy tulipán nagyságú zöldsipkás, zöld szakállú, zöld fülű manó -, már egy egész rétet felfaltál! <br> Hm, még hogy egy egész rétet? Micsoda butaság, összesen 120 szirmocskát ettem meg, vagyis körülbelül négy és fél margarétát. Hát, négy és fél margarétát számoltál meg a réten? - értetlenkedett Pukka. <br> Még szemtelenkedsz is, ez aztán tűrhetetlen! Hát nem tudod, hogy ki vagyok, hát nem tudod, hogy kivel beszélsz? – toporzékolt zöld szakállát tépkedve az apró idegen. <br> Nem – motyogta Pukka alig érthetően, mert tele volt a szája. <br> Hú, azt a hat- és hét- és nyolcszázát! – mirgett-morgott, püffögött a zöldsipkás. Olyan dühös volt, hogy teljesen belilult. Még a tűzhányók is megirigyelték volna, nem is beszélve a sárkányokról. <br> Ahelyett, hogy mérgelődsz, dühöngsz, dörögsz, mint egy apafelhő, inkább mondd el végre, ki vagy – nyugtatta Pukka az idegent. Lassan végignyúlt a földön, kezeit a feje alá gyúrva újra bámulni kezdte a táncoló, ficánkoló bárányfelhőket. <br> Hogy ki vagyok? Zöld Elemér, a zöld mezei manók királya, a margaréták kitalálója, feltalálója, termesztője! – sisteregte Elemér király. <br> Érdekes – vakarta a feje búbját Pukka -, ez azt jelenti, hogy te tudod a legjobban, milyen csodás hatással vannak a szirmok a manókra, ugye? <br> Hát, persze, hát hogyne, ez csak természetes – húzta ki magát a manó -, csak, csak, épp most valahogy nem jut az eszembe, khm, khm. <br> Na, jó, én segítek, eszedbe juttatom – mosolygott Pukka huncutul. – A margaréta szirmaiban varázserő van. Úgy bizony! Gyógyírként hatnak. Orvosság minden kicsi szirom. Megszüntetik a haragot, a rosszkedvet, az irigységet, sőt a füllentésre is hatásosak. Ezért tömködöm én is magamba. <br> Jaj, hát persze! Most hogy mondod, eszembe is jutott! –füllentett vöröslő képpel Zöld Elemér. <br> Te manókirály vagy! A te szívedben biztos nincs irigység, harag, rosszkedvű sem vagy, füllenteni pedig soha nem szoktál, úgyhogy ne is kóstold meg a szirmokat. <br> Hát, az ízükért csak néhány szirmocskát! Kóstolásképpen! – mondta a zöld manó és irigylésre méltó gyorsasággal tépni kezdte a szirmokat. Mindkét tenyerét teletömte, aztán lopakodva megbújt a nyárfa mögé, nehogy Pukka meglássa, és eszegetni kezdett.<br>Pukka jóízûen nevetett, betöltötte a vidámság. <br> Az ízük kitűnő! Khm, Khm, azt hiszem, sokkal több margarétát kéne termesztenem – magyarázta felszaladó szájszéllel a manókirály. <br> Úgy bizony – helyeselt Pukka, és maga mellé tessékelte új ismerősét. Tenyeréből puha szirmocskákkal kínálta.<br><img src="https://napimese.cafeblog.hu/files/margaret2.jpg" class="blogkep" align="left"><br>Hogy valóban csodaszer-e a margarétaszirom? A manóktól kell megkérdezni! Pukka szerint csak manókra hat. Õ csak tudja. Ha erre jár egy manó, megkérdezem. <br>Simon Réka Zsuzsanna<br></p>rich