A medve meg a kutya

1.0Napi Mese a Nők Lapjátólhttps://napimese.cafeblog.huNők Lapjahttps://napimese.cafeblog.hu/author/nok_lapja-2-2/A medve meg a kutyaRáunt az ember. Egy napon fogott egy kötelet, ráhurkolta a kutya nyakára, s kivezette az erdőre. Megállt vele egy nyárfa tövében, meg akarta fojtani, de ránézett a kutyára, s látta, hogy a vén jószágnak könny csorog a szeméből. Megesett rajta a szíve. Elengedte a kutyát, azzal megfordult, és elindult haza. Ott maradt az öreg kutya a vadon erdőben. Lehevert a fa tövébe, ott búslakodott kutya életén. Arra cammogott a medve. Megkérdezte: – Hát te, kutya, mit heversz itt? – Elűzött a háztól a gazdám. – Éhes vagy-e? – De még milyen éhes! – Akkor gyere velem, majd én jóltartalak. Elindultak ketten. Csikó akadt útjukba. Rácsapott a medve, lerogyott a csikó menten. A medve széttépte, s azt mondta a kutyának: – Itt van, egyél, amennyi beléd fér, majd ha elfogyott, gyere újra hozzám. Cseppet se szégyenkezzél. Vígan élt a kutya, bú, gond nélkül. Mikor újra megéhezett, futott a medvéhez. – No, testvér hát elfogyott-e már a csikó? – Az el. Most újra éhezem. – Dehogy éhezel. Tudod-e hol szedik a markot az asszonyok? – Tudom. – Akkor gyerünk oda. Én odalopakodom a gazdasszonyodhoz, felkapom az ölbeli gyermekét, te meg utánam eredsz, elveszed majd tőlem, s visszaviszed az anyjának. Nagy lesz akkor a becsületed, úgy tartanak mint azelőtt, fiatal korodban. Ment a medve a földekre, ahol az asszonyok markot szedtek, felkapta a gyermeket, s vitte. Sírt a gyermek, az asszonyok futottak a medve után, hajszolták, kergették, de utol nem érték. Végül visszatértek. Kesergett az édesanya, sopánkodott az asszonynép. Egyszer csak, honnan, honnan se, előtermett a kutya, elloholt a medve után, kiragadta mancsából az ölbeli gyermeket, futott vele vissza. Örült az anya, nem győzött hálálkodni. – Most már – mondta – a világért sem válnék meg ettől a kutyától.<center><img src="https://napimese.cafeblog.hu/files/kutymedve.jpg" class="blogkep" align="center"></center> Hazavezette a kutyát, édes tejjel itatta, puha kenyérrel etette, úgy kereste kedvét. – Egyél, igyál – biztogatta. Az urának meg azt mondta: – Becsüljük meg ezt a kutyát, tartsuk jól, ő vette el a medvétől a gyermekünket. Kigömbölyödött a kutya horpadt oldala, sima lett a szőre, vígan élt, a bút, gondot hírből se ismerte. A medve azután is jó barátja maradt. Egyszer nagy lakomát csapott a gazdája. Éppen akkor látogatta meg a kutyát a medve. – Adjisten, kutya öcsém! Hogy s mint élsz, kapsz-e enni eleget? – Hála istennek – felelte a kutya –, olyan az életem, mintha egész esztendőben farsang volna. Mivel vendégeljelek meg? Kerülj beljebb, be a házba, nagy a vigasság odabenn, most nem vesznek észre! Csak arra ügyelj, hogy ha belépsz, bújj be gyorsan a kemencesutba. Majd én jóltartalak, dugok neked jó falatokat. Úgy is tett a medve: belépett a házba, bebújt gyorsan a kemencesutba. Látta a kutya: jól felöntött a garatra a gazda meg a sok vendég. Bátran csent hát az asztalról, kínálgatta a cimboráját. Felhajtott a medve egy pohárral, felhajtott még eggyel – a fejébe szállott. Nótára gyújtottak a vendégek. Rákezdett a medve is brummogó dalára. Csitította a kutya: – Elhallgass, mert megjárod! Rá se hederített a medve. Fújta, csaj fújta, egyre hangosabban. Meghallották a vendégek, fütykösöket ragadtak, csépelték a medvét, csak úgy zuhogott az oldala szegénynek. Csak nagy nehezen tudta elvinni az irháját. Érdemes volt szegénynek vendégségbe menni? Alekszej Tolsztoj rich