Vackor és a hó

1.0Napi Mese a Nők Lapjátólhttps://napimese.cafeblog.huNők Lapjahttps://napimese.cafeblog.hu/author/nok_lapja-2-2/Vackor és a hó Héjj! Hajj! Hóóóóóóóó! Málna utca huszonhétben Azonnal és szerencsésen Szállást kapott hát A boglyos, Lompos, Loncsos És bozontos, Piszén pisze kismackó. Jolán néni csak azt mondta: – Ülj le nálunk, te pisze. – A csöpp lányka, Zsuzsi nevű unokája Kézen, azaz mancson fogta: – De énmellém ülj ide. Igen szíves volt vele A macska, a fekete, Mikor nevét dorombolta: – Mörrenmorcogi Micó! – És még azt is hozzátette, Vackorunknak kedveskedve: – Egy kis tejet nem iszó? Héjj! Hajj! Hóóóóóóóó! Jókor kapott szállást éppen Málna utca huszonhétben Az a pisze kismackó. Mert már éjszaka A hófelhők fenn az égen Kihasadtak sorra, szépen, És hullott a hó fehéren, Hullott a felhők hava. Hó!Hó!Hó! Hulladozott Budapestre Im, reggelre Fehér takaró. Hó! Hó! Hó! Hó ragyog házrengetegen, Hó az utcán, Hó a teren, A köveken, A síneken, Hó fehérlik Halászbástyán, Országháza kupoláján, János-hegyen, És még mindenféle hegyen, Fehér, ropogó! Néz ki ablakán, s nosza – Brummog repeső kedvében Vackor, a bocsok bocsa: – Hóha, hóha, hóha, hó! Ami fehér hull az égből, Talán csak nem az a hó? Néz nagy boldogan körül, És vidám kedvében Vackor Akkorákat ugrik akkor, Majdnem elröpül: – Hóha, hóha, hóha, hó! Alig vártam ezt a percet, Mikor végre hull a hó. Tapsol nagyokat, És repeső víg kedvében Tovább-brummogat: – Hóha, hóha, hóha, hó! Nem sok medve láthat ilyet, Mikor hullván hull a hó. S tovább-brummog: – Hóha, hó! Ezt a csudás fehér havat Megkóstolni volna jó! Héjj! Hajj! Hóóóóóóóó! Málna utca huszonhétben Áll az ablak előtt szépen, Áll egy háromlábú széken És a sűrű hóesésben Gyönyörködik az a boglyos, Lompos, Loncsos És bozontos, Piszén pisze kismackó. Vackor hómackót csinál Ó, hó, hóóóó! Ó, de szép a hó! Nézi ablakán a boglyos, Lompos, Loncsos És bozontos, Piszén pisze kicsi Vackor, S olyan szépet érez akkor, Hogy nincs arra szó. Fehér a világ. Nézdel ablakán az apró Kölyökmackó, S hát az ablak csupa jégvirág! Kinn az udvaron Jolán néni unokája, A csöpp Zsuzsi guggolászva Játékba merül nagyon. Mit mesterkedik? Keze alatt a sok hóból Egy hóember kikerekedik. Héjj! Hajj! Hóóóóóóóó! Bámulja a kismackó. Ő is futna már, Futna ki, hol két barátja Zsuzsi munkáját csudálja, S a hóembert körüljárja, S kezd épp rikogató táncba Gerzson s Bendeguz komája: A kecske és a szamár. Hanem futna csak, Mert szól Jolán néni szépen: – Kötelességemnek érzem, hogy a bajtól óvjalak, Nesze sapka, sál, cipő! Ezek nélkül ilyen apró, Meztélábas kölyökmackó Könnyen megnáthásodik ám, Olyan ez a télidő. Cipő? Húzza hát! Aztán a nagy piros sállal Bebagyulálja nyakát. Fejére pedig, Boglyos barna bozontjára A csöpp svájcisapkát vágja, Úgy hetvenedik: – Hóha, hóha, hóha, hó! Egy nagy hómackót csinálni, Ez a sok hó arra jó! S megy Vackor, megyen, Nem is megyen, hanem szalad, Nem is szalad, hanem lohol, Vágtat a havas udvarra, Hoppsza, sebesen! Mindjárt nekiáll, Hogy a frissen hullott hóból, A sok jóból Egy nagy hómackót csinál. A hóba hasal. Előbb belenyal, Aztán hógolyót gyúr s hopssza, Úgy a ház falának dobja, Hogy porzik a fal. Aztán hóha, hó! Ugyan nekiveselkedik, Ügyeskedik, Mesterkedik, Csak a hómackó a gondja, S nem bánja, hogy a bozontja, Füle-orra, Az a pisze, csupa hó. Készen is hamar! Kerekít olyan hómackót, Olyan nagyot, nem is aprót, Amilyet ugyan hiába Próbálna bárki utána, Akármennyire akar. Szén a két szeme! Csak úgy villog ki a hóból, Olyan fekete. Szája fésű. És az orra? Jolán néni kabátgombja. Héjj! Hajj! Hóóóóóóóó! Büszke is a kismackó. Barátja mind körülállja: Balról Bendeguz komája, Jobbról Gerzson, száját tátja, Jolán néni unokája, A csöpp Zsuzsi is csudálja, Vele fekete macskája, Mörrenmorcogi Micó, Kinek nagy volt bámulása, S csak ezt mondta egyre-másra: – Óóóóóóóó! Egy rakáson ennyi hó! Hogy egy ilyen Apró kölyökmackó milyen Nagy tehetséggel bíró! Kormos István rich