A fazekas

1.0Napi Mese a Nők Lapjátólhttps://napimese.cafeblog.huNők Lapjahttps://napimese.cafeblog.hu/author/nok_lapja-2-2/A fazekas Egyszer egy fazekas áruját fuvarozta. Útközben elszundított a bakon. Arra hajtott a cár, Iván Vasziljevics hintója. A cár megelőzte a fuvaros szekerét. Odaköszönt neki. – Béke utadra! A fazekas felkapta a fejét: – Alázatosan köszönöm jókívánságodat és kívánom neked is. – Te bizony elaludtál! – Elaludtam, uram. Megbízhatsz abban, aki dalol, de abban ne bízzál, aki elalszik. – Okos ember vagy fazekas, az ilyen embereket szeretem. Kocsis, lassabban hajts! Mondd nekem fazekas, mióta folytatod mesterségedet? – Ifjúságom óta fazekaskodom s most már meglett ember vagyok. – Hát a családodat el tudod-e tartani? – Eltartom, pedig se nem szántok, se nem boronálok, se nem aratok s fagy sem árt énnekem. – Igazad van, fazekas, de van ám más baj is a világon. – Van, uram. Én háromféle bajt ismerek. – Miféle három bajt? – Első baj: a gonosz szomszéd; második baj: a rossz feleség; harmadik baj: az ostobaság. – Mondd, mit gondolsz, melyik a legnagyobb baj? – Gonosz szomszédot ki lehet kerülni. Rossz asszonytól meg lehet szabadulni, ha már elég a gyerek. De az ostobaságtól sohasem lehet megmenekülni, az örökre megmarad. – Tiszta igazság, fazekas! Bölcs ember vagy. Hallgass csak rám: te értem és én érted! Ha ludak repülnek el Oroszország felett, kihúznál-e belőlük akár egy tollacskát is, vagy hagynád-e őket nyugodtan tovább repülni? – Ha nekem úgy esik jól, hagyom őket békésen repülni. Máskülönben egészen megkopasztom őket. – Fazekas, állítsd meg a lovadat! Meg akarom nézni az edényeidet. A fazekas megállt s kirakta áruját. <img src="https://napimese.cafeblog.hu/files/fazekas.jpg" class="blogkep" align="right">A cár megnézte az edényeket s három agyagtálat választott ki. – Tudnál-e nekem ilyeneket készíteni? – Mennyi kellene? – Három fuvarral. – S mennyi időt adsz hozzá? – Egy hónapot. – Már két hét múlva elvihetem a városba. Én érted s te értem! – Jól van fazekas. – Ott leszel-e a városban, uram, mikor elhozom az árut? – Ott leszek, a kereskedőnél szállok meg. A cár elhajtott a városba s elrendelte, hogy minden háznál csakis agyagedények legyenek. Ne legyen semmiféle más edény, se ezüst, se cin, se réz, se faedény ne legyen. A fazekas meg elkészítette a cár megrendelését, és áruját elhozta a városba. A vásáron odalovagolt hozzá egy gazdag bojár. Azt mondta: – Adj Isten, fazekas. – Alázatosan köszöntöm. – Add nekem az egész árudat. – Nem lehet, már elkelt. – Mit számít? Nesze, itt a pénzem. Ha még nem kapták munkádért bért, nyugodtan elfogadhatod. Mit kérsz érte? – Minden tál telemérve pénzzel. – Hagyd el, fazekas, sok lesz! – Jól van, no. Egyiket tele pénzzel, a másikat ingyen. Áll az alku? Így hát megcsinálták a vásárt. – Te értem s én érted! Megtöltötték a tálakat s megint kiöntötték. Addig töltögették az edényeket, míg nem maradt egy csepp pénze sem, tál meg még volt tömérdek sok. A bojár látta, hogy rosszul áll a dolga. Hozott hazulról még több pénzt. Már sok tálat halmoztak fel, de megint csak elfogyott a pénz, áru pedig még mindig maradt bőségesen. – Mit tegyünk, fazekas? – Miért voltál olyan kapzsi? Semmit se lehet tenni. Tisztellek, becsüllek -, de mégis: tudod mit? Húzd el a szekeremet a palotába, akkor tied az árum s a pénzt is visszaadom. A bojár húzódzkodott: a pénzt is sajnálta, meg restelkedett is. De nem volt mit tegyen, végül mégis csak beleegyezett. Kifogták a lovat, a paraszt felült a szekérre, a bojár meg nekirugaszkodott az igának. A fazekas lenn a bakon dalolgatott, a bojár meg mind jobban nekifeszült. – Meddig húzzalak? – Ennek a háznak az udvaráig. A fazekas még vidámabban dalolt, magasra felállt a bakra. Egyszer csak meghallotta énekét a cár. Kiszaladt az erkélyre, ráismert a fazekasra. – Hozott Isten, fazekas! – Köszöntelek, felséges uram! – Hát te micsodával jössz? – Az Ostobasággal! – Bölcs ember vagy, fazekas! Értettél hozzá, hogy tégy túl az árudon. Bojár, vesd le pompás köntösödet és csizmádat, s te, fazekas, vesd le a kaftánt és a nyírfakéreg-bocskort. Vedd fel a parasztcsuhát, bojár; te meg, fazekas, öltsd fel a bojár öltözetét. Ügyesen adtál túl árudon, fazekas! Keveset dolgoztál, sokat kerestél! De te, bojár, nem tudtad rangodat megőrizni. Nos hát, fazekas, repültek-e erre ludak? – Igenis, uram repültek! – S kihúztál-e belőlük bár egy tollacskát is, vagy hagytad-e őket békében tovább repülni? – Uram, egészen megkopasztottam őket! (orosz népmese) rich