<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Napi Mese a Nők Lapjától</provider_name><provider_url>https://napimese.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Nők Lapja</author_name><author_url>https://napimese.cafeblog.hu/author/nok_lapja-2-2/</author_url><title>A kényes öltöztető baba</title><html>&lt;p&gt;&lt;br&gt;Vasárnap reggel kilenc óra volt. Kati úgy lustálkodott az ágyban, mintha még hajnal sem derengett volna.&lt;br&gt;– Ejnye kislányom! – szólt rá Juliska néni. – Miért nem kelsz már fel?&lt;br&gt;– Azt hittem, te nem akarod, hogy felkeljek! – magyarázta ártatlan képpel Kati.&lt;br&gt;– Igazán? – csodálkozott Juliska néni. – És miből gondoltad?&lt;br&gt;– Abból, hogy nem jöttél ide, felöltöztetni engem!&lt;br&gt;– Hát te nem egyedül szoktál öltözködni? – kérdezte Juliska néni.&lt;br&gt;Most Katin volt a csodálkozás sora. Annyira meglepődött, hogy még a száját is nyitva felejtette.&lt;br&gt;– Persze, hogy nem! – mondta azután sértődötten. – Anyukám öltöztet!&lt;br&gt;– Mosdani sem tudsz egyedül?&lt;br&gt;– Mosdani se! – Katinak már legörbült a szája.&lt;br&gt;– És fésülködni?&lt;br&gt;– Azt se! – Kati hüppögni kezdett. Juliska néni lehajolt hozzá és megcsókolta.&lt;br&gt;– Ne sírj! – vigasztalta kedvesen. – Nincs semmi okod rá. Csak kár, hogy nem tudom a gondjaidra bízni azt a buta, kényes, öltöztető babát.&lt;br&gt;Kati abbahagyta a sírást, és felült az ágyban.&lt;br&gt;– Milyen öltöztető babát? – kérdezte kíváncsian.&lt;br&gt;– Úgy se érdekes most már! – legyintett Juliska néni. – Szerettem volna neked adni. Rengeteg bajom van azzal a szeszélyes babával. Már háromszor visszaszökött hozzám.&lt;br&gt;– Miért szökött vissza? – Kati egyre izgatottabb lett.&lt;br&gt;– Mert a kis gazdája nem viselte gondját. Nem fürdette, fésülte mindennap és nem öltöztette át legalább háromszor.&lt;br&gt;– Hol van? – Kati feltérdelt az ágyban.&lt;br&gt;Juliska néni a szekrényhez lépett, és kiemelt onnan egy rózsaszínű baba-bőröndöt. Mikor felnyitotta, kiderült, hogy gyönyörű, csipkés, fiókos ágy belül. A rózsás paplan alatt feküdt az aranyszőke, copfos baba, világoskék hálóingben.&lt;br&gt;– Milyen szép! – kiáltotta Kati. – Hogy hívják?&lt;br&gt;– Tündér Csillának. – mondta Kati néni, és kihúzkodta a fiókokat, amelyek színültig tele voltak fehérneműkkel, ruhákkal, fejkötőkkel, színes topánkákkal. A legalsó fiókban még tükör, fésű, kis mosdókesztyű, szappan és fogkefe is akadt.&lt;br&gt;Kati mohón a baba felé nyújtotta mindkét karját:&lt;br&gt;– Tessék nekem adni! – rimánkodott.&lt;br&gt;– Nem tehetem! – rázta meg a fejét szomorúan Juliska néni. – Mert rám is megharagszik. Hiszen hallotta, mikor azt mondtad nekem, hogy sem mosakodni, sem fésülködni, sem öltözködni nem tudsz egyedül. Akkor hogyan tudnád rendben tartani Tündér Csillát?&lt;br&gt;– De tudok! Igenis tudok! – tört ki Katiból a sírás. – Mindent tudok egyedül! – ugrott ki elkeseredetten az ágyból.&lt;br&gt;– Akkor az előbb füllentettél?! – kérdezte Juliska néni szigorúan.&lt;br&gt;– Nem füllentettem – szégyellte el magát Kati. – Azt akartam mondani, hogy még nem próbáltam, de azért lehet, hogy tudok!&lt;br&gt;&nbsp;– Az más! – derült fel Juliska néni arca. – És most meg akarod próbálni… Tündér Csilla kedvéért.&lt;br&gt;– Igen! Rögtön megpróbálom! – indult Kati a fürdőszoba felé.&lt;br&gt;– Várj egy pillanatig! – állította meg Juliska néni hangja. – Figyelmeztetlek, hogy az egész műveletet hibátlanul kell végrehajtanod, különben Tündér Csilla tőled is megszökik!&lt;br&gt;– Hibátlanul? – nézett rá megszeppenve Kati. – Egy kicsit sem segítesz nekem?&lt;br&gt;– Sajnos nem lehet. ¬– felelte Juliska néni sajnálkozva. – Mert akkor az egész nem érvényes. Én nem leszek mindig veled. Viszont egy teljes héten át mindennap gyakorolhatod. Én pedig megmondom, jól csináltad-e.&lt;br&gt;No és azt is, ha kihagytál valamit. Jó?&lt;br&gt;– Igen! – sikkantott egyet örömében Kati, és már szaladt is mosakodni.&lt;br&gt;Igenám! De bizony több dolgot is összekavart, s ki is hagyott bizonyos műveleteket. Például a kezét, épp csakhogy egy pillanatra tartotta a víz alá, az arcát pedig meg sem érintette. Elfelejtette megmosni a fogát, és a haja is kócos maradt. A ruháját fordítva vette föl, cipője fűzőjétől pedig majd hanyatt vágódott. Juliska néni elmagyarázta neki, legközelebb hogyan csinálja helyesen. Kati igyekezetét szelíd mosollyal viszonozta.&lt;br&gt;Juliska néni másnap már csak három dologban talált kivetni valót, beleértve azt is, hogy Kati nem vetette be az ágyát.&lt;br&gt;Harmadnap már csak kétszer szólt, negyednapra csak egyetlen hiba maradt. De az olyan kis apróság volt, hogy egyedül Juliska néni éles szeme vette észre.&lt;br&gt;Az ötödik napon Kati végre teljesen hibátlanul elvégzett mindent, olyan sorrendben, ahogyan helyes. Este, amikor az ágyához ment, a paplan tetején megpillantotta Tündér Csilla babát. Kati boldogan ölelte magához. És ne higgyétek, hogy csak első nap maradt nála! Soha többé nem hagyta el Katit. Mert a kislány rendesen gondját viselte, fürdette, fésülte, öltöztette.&lt;br&gt;Kati anyukája nem győzött ámuldozni a nagy változáson.&lt;br&gt;– Biztos, hogy az én Katikámat adtad vissza? Nem cserélted el véletlenül? – kérdezte nevetve Juliska nénitől, mikor másnap telefonon felhívta.&lt;br&gt;– Én? Semmiről sem tudok! Tündér Csillát faggasd ki erről. Ez a szeszélyes öltöztetőbaba varázsolta el a kislányodat!&lt;br&gt;&nbsp;Szepes Mária&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>