A két forintos

1.0Napi Mese a Nők Lapjátólhttps://napimese.cafeblog.huNők Lapjahttps://napimese.cafeblog.hu/author/nok_lapja-2-2/A két forintosMikor éntőlem egyszer kis iskolás koromban azt kérdezte öreg tanítóm, hogy mi szeretnél lenni, azt mondtam rá: – Forintos Gyurka. – Hát aztán miért szeretnél te Forintos Gyurka lenni, mikor te Pajor Palkó vagy? – nevezetett tanítóm. – Azért, mert engem akkor szidnak meg otthon, ha nem tanulok, Forintos Gyurkára pedig akkor haragszanak, mikor tanul. Nem volt pedig ennek a fele se tréfa. Magam is ott voltam, mikor Forintos Gyurka eldicsekedett az apjának a szép írásával. – Ezt nézze meg, édesapám. Azt mondta a tanítóm, olyan az írásom, mint a metszés, lehet még belőlem íródeák is. Kevély Forintos Gergely haragosan lökte el maga elől az irkát. – Micsoda bolondság ez már megint? A Forintos Gergely fia nem szorult arra, hogy betintázza az ujját. No, akkor én nagyon szerettem volna cserélni Forintos Gyurkával, ráadásul még a nyeletlen bicskámat is neki adtam volna. Hanem akkor nagyon megsajnáltam, mikor engem bevittek a városba tanulni, Gyurka meg otthon maradt malacot őrizni. Pedig még az édesapám is közbenjárt érte. – Vétkezik kelmed, Forintos uram, hogy azt a jó eszű gyereket elfogja az iskolából. – Elég az, ha írni-olvasni megtanult –dörmögött az öreg forintos. – Ámbátor annak sem veszi hasznát. Az apja hírből se ismeri a betűt, mégis megsüvegeli még a földesúr is. S olyan kevélyen nézett apámra, hogy az arába szaladt tőle a vér. Hanem azért csak úgy csendesen szólt: – No, no, Forintos uram, senki se vallott még azzal szégyent, amit tud. A kelmed fia se lenne azzal kisebb ember, ha tudományt szerezne a gazdasága mellé. Ahogy így szót váltanak, éppen benyitott az uraság Gáspár hajdúja, nagy tisztességtudással. Forintos uram fölfújta az ábrázatát, s nagy leereszkedve kérdezte: – No, mi jót hoztál, Gáspár? – Ezt a levélkét hoztam Forintos uramnak. Tessék elintézni, tisztelteti szépen az uraság. De úgy, hogy már ebéd után ott legyen. Forintos uramnak leesett az álla, de azért csak fölbontotta a levelet, s úgy tett, mintha olvasna. <center><img src="https://napimese.cafeblog.hu/files/iskola.jpg" class="blogkep" align="center"></center> – Köszöntetem a nagyságos urat, mondd meg, hogy ebéd után a magam személyében ott leszek. Gáspár hajdú csak lekapta a fejét, aztán fölkapta az egyik kezét is, a másikat is, a szája elé tartotta mind a kettőt, de még úgy is kilátszott mind a harminckét foga, olyan jóízűt nevetett. Már a másik utcába is befordult, de még onnan is behallatszott a nagy jókedve. Az öreg Forintos úgy meg meredt, akár a kapubálvány. Mi lelhette ezt a vénembert? Kivette a zsebéből az összegyűrt levelet, kisimogatta a tenyerén, forgatta előre-hátra, de csak nem tudott vele mire menni. Utoljára odaintette a fiát: – No, tudós úr, most mutasd meg a nagy tudományod. Mi van ebben az írásban? Gyurka majd a bőréből bújt ki örömében, ahogy a levelet olvasta. – Arra kéri az uraság édesapámat, hogy hajtasson át hozzájuk egy lovat ebéd után. A városba akarnak menni, de megsántult az ostorhegyesük. Kevés Forintos Gergely a feje búbjáig elvörösödött, s olyan rengő léptekkel ment a belső szobába, mintha ki se akarna többet jönni. De kisvártatva csak kijött, s csöndesen megcirógatta a gyerek szöszke fejét. – No, fiacskám, vedd elő a kalamárist. Van-e még benne tinta? – Van, apám – mondta a gyerek, s csodálkozva emelte apjára a szemét. – No, hozzad hamar, sebesen. Levelet írsz az uraságnak. Szépen engedelmet kérsz, hogy délután nem adhatunk lovat, mert nekünk is szükségünk van rá. Beviszlek a városba, beíratlak a nagy iskolába, hogy szégyent ne vallj, mint az édesapád. De így írd ám, érted-e, tudós kis deákom! Móra Ferenc rich