A kiskenguru

1.0Napi Mese a Nők Lapjátólhttps://napimese.cafeblog.huNők Lapjahttps://napimese.cafeblog.hu/author/nok_lapja-2-2/A kiskenguru– Ne csacsiskodj, kiskenguru! – mondja a kengurumama. – Minden kiskengurunak üres a zsebe. Viselkedj, rendesen! – De én unatkozom! – hüppög a kiskenguru. – Szedjél virágot! Vagy hordjad a fényes köveket egy kupacba. Mind a kettő kitűnő játék. Ahogy ott búslakodik, arra fut a gyíkocska. – Gyíkocska! Gyíkocska! Nem akarsz egy kicsit utazgatni? Szívesen beteszlek a zsebembe. A gyíkocska jószívű, így hagyja, hogy a kiskenguru a zsebébe gyömöszölje. Fut sebesen a kiskenguru, a zsebében ott kukucskál kifelé a gyíkocska. Hanem a gyíkocska hamarosan megunja a játékot, s egy óvatlan pillanatban kisiklik a kenguruzsebből, s máris eltűnik a kövek közt. Sír, hüppög a kiskenguru. Arra repül a csavargó zebrapinty. – Ne búslakodjál, kiskenguru. Ha akarod, szívesen beülök a zsebedbe egy cseppet. – Szaladjunk? – kérdezi a kiskenguru a zsebében elhelyezkedett zebrapintytől. – Szaladjunk – mondja a zebrapinty. A kiskenguru ismét szaladni kezd, miközben jókedvűen kiabálja: – Adjatok utat a zebrapintynek! – Maradjatok csendben! – inti le őket az egyik kengurumama. – Elaludt a kisfiam! – Aludj te is, zebrapinty! – fog bele az új játékba a kiskenguru. Hanem a zebrapinty aludni nem szeret, így azután hamarosan ki is repül a kenguruzsebből. Egyedül marad a kiskenguru. – Mit tegyek a zsebembe? Mi legyen a kengurubaba? – rugdossa mérgesen a kavicsokat. Egyszerre csak egy hosszúkás kavicsra lesz figyelmes. – Te leszel a kengurubaba – emeli fel a földről a kiskenguru boldogan. Egy kicsit járkál a kővel, de a kő sem nem sziszeg, sem nem csipog. – Úgy látszik, eggyel nagyon unalmas sétálgatni. Szedek hozzá még egy párat – mondja a kiskenguru, máris hajol a földre, hogy szedje a kavicsokat. – Egy, kettő, három. Így ni. Most négy kavicsom van. Néggyel már lehet valamit kezdeni. Fut, szaladgál a kenguru. Zötyögnek a kavicsok a zsebében – csipognak! –, örül a kiskenguru. Siet kengurumamához. – Mindig mondom, hogy előbb gondolkodjál, s csak azután cselekedj! – korholja kengurumama, s bekeni a kiskenguru bőrét faggyúval. – Kiskenguru! Kiskenguru! – kiáltoznak a szomszédjai. – Gyere, hordjunk homokot a kis árokba. Befedjük a kis árkot homokkal. – Mindjárt – kiáltja a kiskenguru -, csak előbb elbúcsúzom a kavicsoktól! Pár perc múlva már ott nyüzsög ő is a kis árok felett. Elfeledte minden gondját, baját. – Ne tolakodjál! – inti le őt egyik társa. – Hagyd a kisebbeket is homokot szórni. Varga Katalin rich