A jóságos levelibéka

1.0Napi Mese a Nők Lapjátólhttps://napimese.cafeblog.huNők Lapjahttps://napimese.cafeblog.hu/author/nok_lapja-2-2/A jóságos levelibékaNaphosszat járták az erdőt, de nem volt szerencséjük, mindig üres tarisznyával tértek vissza, így ment ez hosszú heteken át. A kunyhó mögött pedig egy hatalmas fa odvában, ahol összegyűlt az esővíz, ott élt Adaba, a levelibéka. Egyik délután felhangzott az éneke: – Kutty-kurutty! Kutty-kurutty! Kutty-kurutty! A lány éppen a kunyhó előtt várta a fivéreit, ahogy meghallotta az éneket, dühösen rákiáltott a békára: – Mit kuruttyolsz te itt? Inkább hozz nekem valami ennivalót, éhes vagyok! A béka erre nyomban elhallgatott, kiugrott az odvából, egykettőre emberré változott, és eltűnt az erdő sűrűjében. Két óra sem telt bele, már vissza is érkezett. Megállt a kunyhó ajtajában, friss húst rakott a lány elé. – Süsd meg vacsorára – mondta –, a fivéreid úgysem hoznak semmit. A lány azután boldogan készítette a vacsorát. Adaba meg belefeküdt a kényelmes függőágyba, és nézte, ahogy pirul a tűz fölött a hús. Már a nap is leszállt, mire a három fivér megérkezett. Üres tarisznyáikat nagy mérgesen a kunyhó sarkába dobták, egyetlen vadat sem ejtettek megint. A lány jót kacagott rajtuk: – Gyertek szaporán – kiáltotta a tűz mellől –, kész a vacsora! A fivéreknek még a szájuk is nyitva maradt csodálkozásukban, amikor megtudták, hogy mi történt. Másnap reggel pedig Adaba így szólt hozzájuk: – Mutassátok a nyilaitokat! A három fivér szótlanul lerakta a nyílvesszőket Adaba lába elé a földre. Adaba akkorát nevetett, hogy az erdő is visszhangzóit bele: – Ilyen sáros nyilakkal akartok ti vadászni? Azon nyomban hozzálátott a munkához. Sorra tisztogatta a nyílvesszőket, a lányt pedig megkérte, fonjon horgászkötelet, és feszítse ki két fa közé. Ahogy elkészültek, Adaba ismét a fivérekhez fordult. – Álljatok ide mögém. A három fivér felsorakozott mögötte. Adaba pedig megtanította őket, hogyan kell a horgászkötélre biztosan célba találni. Attól fogva aztán együtt járták az erdőt, és annyi vadat ejtettek, hogy valósággal roskadoztak a tarisznyák alatt. A három fivér nagyon megszerette Adabát, hozzáadták a nővérüket feleségül, és boldogan éltek együtt a kunyhójukban. Egy napon aztán így szólt Adabához a felesége: – Gyere, menjünk fürödni a folyóba. Ahogy a folyó partjára értek, az asszony nyomban beleugrott a vízbe, lebukott a hullámok alá, ismét felmerült, jókedvűen kiáltott férjének a partra: – Gyere! Adaba azonban így válaszolt: – Én csak esővízben fürdök, folyóban sohasem. De az asszony nem hallgatott rá, kiúszott a partra, és lefröcskölte Adabát: – Nem vagy te béka, hogy esővízben fürödj! És csodák csodája, ahogy a folyóvíz végigfolyt a testén, Adaba nyomban újra békává változott, egykettőre beugrott egy odvas fa törzsébe, és nem tért onnan vissza. Az ostoba asszony aztán szánta-bánta már a vétkét, heteken át éjjel-nappal sírt férje után a kunyhóban, de hiába. A fivérek pedig soha többet nem tudtak annyi vadat ejteni, mint amikor a jóságos Adabával járták az erdőt. Dél-amerikai népmese Olasz György átdolgozása rich