A lopótökből született testvérek

1.0Napi Mese a Nők Lapjátólhttps://napimese.cafeblog.huNők Lapjahttps://napimese.cafeblog.hu/author/nok_lapja-2-2/A lopótökből született testvérek– Segíts rajtam, kérlek! – fohászkodott az istenhez. A hetedik napon kilépett a templomból. Az ég, amelyet már régóta nem látott, kéken ragyogott, s boldogan élvezte, amint lágy szellő fújdogált. Ahogy így lassan ballagott, embereket látott, akik a rizsföldet művelték. - Jaj de szeretnék dolgozni én is! – szakadt ki belőle a gondolat. Ekkor hirtelen furcsa hangokat hallott a háta mögül. Amikor megfordult, tátva maradt a szája a csodálkozástól. „Mi az, csak nem egy lopótök követ?!” Amint az öregember elindult, a lopótök is jött utána. Amint az öregember megállott, a lopótök is így tett. – Ejnye már, no! Az öregember elkapta a lopótököt. Abban a pillanatban kiugrott belőle két kisgyerek: – Örülök, hogy látlak, öregapám! Én Kinsicsi vagyok. – Én meg Magosicsi vagyok. Mi a kívánságod? Az öregember csak ámult-bámult! – Te jó ég! Kannon isten ilyen hamar segített rajtam! – álmélkodott. De rögtön kapott is az alkalmon: rizsgombócot és szakét kért a gyerekektől. Kinsicsi és Magosicsi ételt és italt varázsolt elő a lopótökből. Az öregember jókedvűen nekilátott a falatozásnak: – Jaj, de nom! Miután jóllakott, fogta a lopótököt, és hazament a gyerekekkel együtt. Ettől a naptól kezdve, ha az öregember szegényekkel találkozott, Kinsicsi és Magosicsi segítségét kérte, és az elővarázsolt nomságokból mindenkit jószívűen megvendégelt. Az öregember nagylelkűségének híre az egész faluban elterjedt, és amikor valamilyen ünnep volt a környéken, rá mindig lehetett számítani. A gyerekek mindenhová elkísérték. A falusiak nagyon megszerették az öregembert, aki ennek módfelett örült. Egy napon lókupec érkezett az öregember házához, aki hét lovat hozott magával. – Öregapám, úgy hallottam, van egy különleges lopótököd – mondta, azzal elővett egy teli tarsolyt, majd így folytatta: – Add nekem a lopótököt a hét lovamért és háromszáz aranypénzért cserébe. Az öregember megcsóválta a fejét, és ezt válaszolta: – Ez a lopótök nekem nagyon sokat jelent. Sajnos nem adhatom. Ekkor Kinsicsi és Magosicsi hajszálvékony hangon megszólalt: – Nyugodtan elcserélheted a lopótököt. Már nincs rá szükséged. A gyerekek annyira győzködték az öreget, hogy az végül is ráállt az alkura. A lókupec otthagyta a lovakat és a pénzt, majd fogta a lopótököt, sarkon fordult, és egy szempillantás alatt eltűnt. Hamarosan egy várhoz érkezett. Odaadta a tököt a vár urának abban a reményben, hogy értékes jutalmat kap érte: – Olyan lopótököt hoztam neked, uram, amilyet kértél: bármit elő lehet varázsolni belőle – szólt hetykén a lókupec, s ez teljesen elkápráztatta a vár urát: – Akkor lássuk, tudsz-e belőle ételt varázsolni? – Ahogy parancsolod! – mondta a lókupec. Lefelé fordította a lopótököt, és ráparancsolt: – Teremts elő ételt, italt! Erre azonban nemhogy étel, de még egy csöpp víz sem jött ki belőle. Izgatottan forgatta, ütögette a lopótököt, még bele is kukucskált. De abból mégsem jött elő semmi. A vár ura nagy haragra gerjedt, a csalót kidobatta a várból, és megtiltotta neki, hogy még egyszer akárcsak a környékre jöjjön. Az öregembert pedig még a gond környéke is elkerülte a lókupectől kapott hét ló és a háromszáz arany miatt, és továbbra is boldogan éltek Kinsicsivel és Magosicsivel. Japán mese Dobrosi Orsolya fordítása rich