A huszonegyedik

1.0Napi Mese a Nők Lapjátólhttps://napimese.cafeblog.huNők Lapjahttps://napimese.cafeblog.hu/author/nok_lapja-2-2/A huszonegyedikHa már akkorácskák, hogy megtanulták a versikét: „Hangyanemezt nem henyél, későn fekszik, korán kél!” – akkor sorba állítják őket, és megkérdezik, melyik mi akar lenni. Alvégi Hangyáéknál is megkérdezték, s a gyerekek frissen, gyorsan választottak. Morzsagyűjtögető, anyagtologató, raktározó... Csak a sor közepe felé az egyik gyerek hallgatott. Megpróbált elbújni a testvérei mögé. De észrevették. – Ejnye már, hát te mire vársz? Halljuk, mi akarsz lenni! – Nem tudom – motyogta a kis Incifini. – Márpedig választani kell. Siess! Nincs időnk. Szóval mi akarsz lenni? – Tücsök – mondta Incifinci. – Hogyhogy tücsök?! – Úgy, hogy tücsök. – Tán elment az eszed? Egy hangya nem lehet tücsök! – Kár – mondta Incifinci. A testvérek nevetgéltek, az öregek mérgelődtek. – Neked elment az eszed! – És különben is. Mit tud egy tücsök? – Hegedül – mondta Incifinci. – Hallottam. – És mire jó az, mi? Meg lehet enni? Nem lehet. Meg lehet inni? Nem lehet. Lakni lehet benne? Ugye, hogy nem, Teljesen értelmetlen dolog. – Szép – mondta Incifinci. – Csak szép. Nagy volt a felháborodás. Incifinci félt, hogy mindnyájan nekiesnek. De előjött Déd-déd apó, aki már sok nemzetséget látott, és azt mondta öregségtől reszkető hangján: – Nem kell bántani. Mindig akad ilyen egy családban. Nálunk általában a Huszonegyedik. Egy kicsit „hangyás”. Majd kinövi. Elfelejti. Ne is törődjetek vele! Így is történt. Bevágták Incificit a morzsagyűjtögetők közé. Akkor folyt a fő-fő betakarítás. Szusszanni se maradt ideje a nagyhajtásban, cipekedésben. Sütött a nap, csak úgy tűzött. Azt szeretik a hangyák. Ilyenkor raknak tojást. Előtte-mögötte óriási nyüzsgés. És igaza volt Déd-déd apónak: Incifinciből derék hangya vált, akár a többi. Hamarosan sok gyereke kelt ki a tojásból, aztán meg rengeteg unokája lett. Akkor már Nagyanyónak hívták. Egyik éjjel felébredt egy a rengeteg unoka közül. Sütött a hold. A levegőben valami furcsa ciripelés lebegett. – Nagyanyó, ez mi? – kapta fel a fejét a kis unoka. – Jé, a tücskök... Hegedülnek! – Jó, na... Aludj. Ennek semmi értelme nincs. Mire jó? – Szép. – Hm... – ébredezett fáradtan Nagyanyó, aki valamikor Incifinci volt. – Hányadik is vagy te, melyik az unokáim közül? – A Huszonegyedik. – Értem – bólintott Nagyanyó. Sóhajtott egyet, aztán tovább aludt. Sütött a hold. Csend volt, csak a tücskök ciripeltek. Senki se hallgatta a muzsikájukat a hangyabolyban. Csak a Huszonegyedik. Kántor Zsuzsarich