A fejszekása

2010 október 9. | Szerző: Nők Lapja |

 Egyszer egy öreg katona hazafelé
mendegélt a falujába. Elfáradt útközben, meg is éhezett. A legközelebbi faluban
bezörgetett a szélső házba.

– Adjatok szállást a fáradt
vándornak!

Öregasszony nyitott ajtót.

– Kerülj beljebb, vitéz uram!

– Akad-e valami harapnivaló a
háznál, anyóka?

Az öregasszony gazdag volt, de
olyan fösvény, hogy még a levegőt is sajnálta másoktól.

– Magam is éhezem, jó ember,
bizony nincsen semmim.

– No, ha nincsen, az se baj –
feleli a katona.

Meglátott a lóca alatt egy
nyeletlen fejszét.

– Ha egyéb nincs, fejszéből is
lehet kását főzni – mondta.

Összecsapta a kezét az öregasszony.

– Fejszéből kását?! Világéletemben
nem hallottam ilyet!

– Add csak a bográcsot! Majd én
megtanítalak rá, hogyan lehet fejszekását főzni.

Az öregasszony odaadta a
bográcsot. A katona megmosta a fejszét, beletette a bográcsba, vizet öntött rá,
és a tűzhelyre tette.

Nézte az öregasszony a katonát,
leste, nem vette le róla a szemét.

Az meg fogott egy kanalat,
megkavarta a főztjét. Megkóstolta.

– Jó-e? – kérdezte az asszony.

– Mindjárt készen lesz – felelete
a katona. – Kár, hogy nincs benne só.

– Adok én, sózd csak meg!

Megsózta a katona, újra
megízlelte.

– Hej, még egy jó marok köles
hiányzik belőle!

Ment az öregasszony a kamrába,
hozta a kölest.

– No, hát add meg a módját.

Főzte a katona a kását,
kavargatta.

Leste az öregasszony, nem vette le
a szemét róla.

–De jóízű! – dicsérte a katona. –
Még csak egy csepp zsír kellene bele, s akkor mind a tíz ujjunkat
megnyalhatnánk utána!

Akadt zsír is a kamrában. A katona
jól megzsírozta a kását.

– No, végy egy kanalat, anyóka!

Nekiláttak a kásának, nem győzték
dicsérni.

– Sose hittem volna, hogy
fejszéből ilyen jó kását lehet főzni! – ámuldozott az öregasszony.

A katona meg csak evett, és jót
nevetett magában

Rab Zsuzsa