Elment a burkus király Mátyás királyhoz. Mint pajtások köszöntötték egymást. Mondja a burkus király:
– Azt hallottam, hogy magának aranyszőrű báránya van?
– Igaz – mondja Mátyás –, van nekem a juhaim között egy aranyszőrű bárányom, meg van egy olyan juhászom, hogy az még sosem hazudott.
Mondja a burkus király:
– Én megmutatom, hogy fog hazudni!
– De – mondja Mátyás király –, nem hazudik ez, olyan nincs!
– De én megmutatom, hogy hazudik, mert én megcsalom, de úgy, hogy muszáj, hogy hazudjon.
– Fogadok akármibe, hogy nem hazudik – mondja Mátyás király. – Fele országomat odaadom.
– Én is odaadom fele országomat, ha nem hazudik – Mondja a burkus király és megy haza a szállásra. Ott felöltözött a burkus király közönséges parasztgúnyába és indult ki rögtön a tanyára a juhászhoz.
Köszönti a juhászt, az visszaköszönti:
– Isten hozta, király uram!
– Honnét ismersz te engemet, hogy én király vagyok?
– Megismerem én a szaván, hogy maga király – mondja a juhász.
Azt mondja a burkus király:
– Adok én neked sok pénzt, ráadásul hat lovat meg hintót, csak add nekem az aranyszőrű bárányt.
– Jaj – mondja a juhász –, a világért se adnám, mert felakasztana Mátyás király.
Még több pénzt ígér neki a burkus király. De nem, a juhász nem áll kötélnek.
Hazamegy nagy búsan a burkus király a szállására és csak búsul és búsul. Ott volt a leánya is.
– Ne búsuljon – mondja az a leány –, mert elmegyek én ahhoz a juhászhoz egy csomó színarannyal; én majd megcsalom.
Vitt egy ládácska színaranyat a lány és egy üveg bort, hogy a juhászt megcsalja. De azt mondja neki a juhász, hogy neki nem szűkös a pénz! Mátyás király meg felakasztatja, ha megtudja, hogy hova lett az aranyszőrű bárány.
Addig-addig beszélt a leány, addig incselkedett, hogy végül megitták a bort is. De a leánynak kellett elébb innia belőle. Látni akarta a juhász, nem tett-e valami étőt belője. Nem. A bortól olyan kedve kerekedett aztán a juhásznak, hogy utoljára azt mondja, odaadja a bárányt, ha a leány hozzámegy rögtön feleségül. Pénz neki nem kell, mert pénze van elég.
Sokat szabódott a leány, de végül mégis beleegyezett. Azt mondja aztán a leány a juhásznak:
– Nyúzd meg a bárányt, a húst edd meg, nékem a húsa nem kell, csak a bőre.
Megnyúzza a juhász. Hazavitte a leány nagy örömmel az apjának az aranyszőrű báránynak a bőrét. No, örvendett az apja, hogy a leánya meg tudta csalni a juhászt.
Eljött a reggel, búsult erősen a juhász, hogy mit mondjon ő most Mátyás királynak, hogy ne tudja meg, hogy az aranyszőrű bárány elveszett. Indult a kastélyba és útközben elpróbálta, hogyan is fog hazudni, ha a király elé kerül. Beszúrta botját egy egérlyukba, a kalapját reátette a botra. Elhátrált aztán tőle, még feléje ment, köszöntötte király uramnak. Mondta a király nevében saját magnak:
– MI újság a tanyán?
Mondta erre ő a maga nevében:
– Ott bíz’ nincs más, csak az, hogy az aranyszőrű bárány elveszett; a farkas megette!
Mikor kimondta, megijedt.
– Hazudsz, mert akkor a többit is megette volna!
Avval kivette a botját és ment tovább a király kastélya felé. Ismét talált egy egérlyukat, ismét beletette a pálcáját, reá a kalapját és köszöntötte a király uramnak a botot.
– Mi hír van a tanyán?
– Nincs egyéb, csak az aranyszőrű bárány bedöglött a kútba.
– Hazudsz – hallani a király hangját –, mert a többi is bedöglött volna.
Ismét kivette a pálcáját és ment tovább a kastély felé. Harmadszor is talált egy egérlyukat, belétette a pálcáját, reá a kalapját és köszöntötte király uramnak a botot.
– Mi újság a tanyán?
– Ellopták az aranyszőrű bárányt.
– Hazudsz – mondta a király –, mert a többit is ellopták volna.
Kivette most is a kalapját és ment tovább Mátyás király palotájába. A burkus király is ott ült a leányával az asztalnál. Bemegy a juhász és köszönti a két királyt és a leányt is. A bőrt már oda is vitte volt a burkus király és most várták mind, hogy hazudik-é a juhász. Mert ha hazudott volna, Mátyás király a fogadással elvesztette volna a fele királyságát.
– Mi újság a tanyán? – kérdi Mátyás király
– Nincs egyéb, minthogy az aranyszőrű bárányt egy szép fekete báránnyal elcseréltem.
Nagy volt Mátyás király öröme.
– Hát hozd bé a bárányt – mondja a juhásznak.
De azt mondja a juhász:
– Ott ül középhelyt a két király közt.
– Éljen! – mondja Mátyás király a juhásznak. – Nem hazudtál! Ezért neked adom a burkus királynak a fél országát, amit tőle elnyertem.
– No – mondja a burkus király –, én is odaadom a leányom, úgyis megszerették egymást.
És így lett a juhászból burkus király.
Magyar népmese
Illyés Gyula átdolgozása