Csodamargaréta

2011 február 4. | Szerző: Nők Lapja |

 Kapukki Pukka a domboldalon üldögélt és margarétaszirmokat majszolt. Csak úgy gyúrta magába, mint aki évek óta semmit nem evett. Egyenként tépegette le a fehér, puha szirmokat, s közben a gondtalanul himbálódzó, pufók bárányfelhőket csodálta.
 Már megint a virágaimat eszed – dühöngött valaki -, fékomadta hóhányója? 

 Bújj elő, ha velem beszélsz – mondta Pukka nyugodtan, és jól teletömte a száját.
 Itt vagyok, te széllelbélelt, te napszomorító, virágnyelő, mit virágnyelő, virágzabáló pernahajder – ugrott le a nyárfa ágáról egy tulipán nagyságú zöldsipkás, zöld szakállú, zöld fülű manó -, már egy egész rétet felfaltál!
 Hm, még hogy egy egész rétet? Micsoda butaság, összesen 120 szirmocskát ettem meg, vagyis körülbelül négy és fél margarétát. Hát, négy és fél margarétát számoltál meg a réten? – értetlenkedett Pukka.
 Még szemtelenkedsz is, ez aztán tűrhetetlen! Hát nem tudod, hogy ki vagyok, hát nem tudod, hogy kivel beszélsz? – toporzékolt zöld szakállát tépkedve az apró idegen.
 Nem – motyogta Pukka alig érthetően, mert tele volt a szája.
 Hú, azt a hat- és hét- és nyolcszázát! – mirgett-morgott, püffögött a zöldsipkás. Olyan dühös volt, hogy teljesen belilult. Még a tűzhányók is megirigyelték volna, nem is beszélve a sárkányokról.
 Ahelyett, hogy mérgelődsz, dühöngsz, dörögsz, mint egy apafelhő, inkább mondd el végre, ki vagy – nyugtatta Pukka az idegent. Lassan végignyúlt a földön, kezeit a feje alá gyúrva újra bámulni kezdte a táncoló, ficánkoló bárányfelhőket.
 Hogy ki vagyok? Zöld Elemér, a zöld mezei manók királya, a margaréták kitalálója, feltalálója, termesztője! – sisteregte Elemér király.
 Érdekes – vakarta a feje búbját Pukka -, ez azt jelenti, hogy te tudod a legjobban, milyen csodás hatással vannak a szirmok a manókra, ugye?
 Hát, persze, hát hogyne, ez csak természetes – húzta ki magát a manó -, csak, csak, épp most valahogy nem jut az eszembe, khm, khm.
 Na, jó, én segítek, eszedbe juttatom – mosolygott Pukka huncutul. – A margaréta szirmaiban varázserő van. Úgy bizony! Gyógyírként hatnak. Orvosság minden kicsi szirom. Megszüntetik a haragot, a rosszkedvet, az irigységet, sőt a füllentésre is hatásosak. Ezért tömködöm én is magamba.
 Jaj, hát persze! Most hogy mondod, eszembe is jutott! –füllentett vöröslő képpel Zöld Elemér.
 Te manókirály vagy! A te szívedben biztos nincs irigység, harag, rosszkedvű sem vagy, füllenteni pedig soha nem szoktál, úgyhogy ne is kóstold meg a szirmokat.
 Hát, az ízükért csak néhány szirmocskát! Kóstolásképpen! – mondta a zöld manó és irigylésre méltó gyorsasággal tépni kezdte a szirmokat. Mindkét tenyerét teletömte, aztán lopakodva megbújt a nyárfa mögé, nehogy Pukka meglássa, és eszegetni kezdett.
Pukka jóízûen nevetett, betöltötte a vidámság.
 Az ízük kitűnő! Khm, Khm, azt hiszem, sokkal több margarétát kéne termesztenem – magyarázta felszaladó szájszéllel a manókirály.
 Úgy bizony – helyeselt Pukka, és maga mellé tessékelte új ismerősét. Tenyeréből puha szirmocskákkal kínálta.

Hogy valóban csodaszer-e a margarétaszirom? A manóktól kell megkérdezni! Pukka szerint csak manókra hat. Õ csak tudja. Ha erre jár egy manó, megkérdezem.
Simon Réka Zsuzsanna