Héjj! Hajj!
Hóóóóóóóó!
Málna utca huszonhétben
Azonnal és szerencsésen
Szállást kapott hát
A boglyos,
Lompos,
Loncsos
És bozontos,
Piszén pisze kismackó.
Jolán néni csak azt mondta:
– Ülj le nálunk, te pisze. –
A csöpp lányka,
Zsuzsi nevű unokája
Kézen, azaz mancson fogta:
– De énmellém ülj ide.
Igen szíves volt vele
A macska, a fekete,
Mikor nevét dorombolta:
– Mörrenmorcogi Micó! –
És még azt is hozzátette,
Vackorunknak kedveskedve:
– Egy kis tejet nem iszó?
Héjj! Hajj!
Hóóóóóóóó!
Jókor kapott szállást éppen
Málna utca huszonhétben
Az a pisze kismackó.
Mert már éjszaka
A hófelhők fenn az égen
Kihasadtak sorra, szépen,
És hullott a hó fehéren,
Hullott a felhők hava.
Hó!Hó!Hó!
Hulladozott Budapestre
Im, reggelre
Fehér takaró.
Hó! Hó! Hó!
Hó ragyog házrengetegen,
Hó az utcán,
Hó a teren,
A köveken,
A síneken,
Hó fehérlik Halászbástyán,
Országháza kupoláján,
János-hegyen,
És még mindenféle hegyen,
Fehér, ropogó!
Néz ki ablakán, s nosza –
Brummog repeső kedvében
Vackor, a bocsok bocsa:
– Hóha, hóha,
hóha, hó!
Ami fehér hull az égből,
Talán csak nem az a hó?
Néz nagy boldogan körül,
És vidám kedvében Vackor
Akkorákat ugrik akkor,
Majdnem elröpül:
– Hóha, hóha,
hóha, hó!
Alig vártam ezt a percet,
Mikor végre hull a hó.
Tapsol nagyokat,
És repeső víg kedvében
Tovább-brummogat:
– Hóha, hóha,
hóha, hó!
Nem sok medve láthat ilyet,
Mikor hullván hull a hó.
S tovább-brummog:
– Hóha, hó!
Ezt a csudás fehér havat
Megkóstolni volna jó!
Héjj!
Hajj!
Hóóóóóóóó!
Málna utca huszonhétben
Áll az ablak előtt szépen,
Áll egy háromlábú széken
És a sűrű hóesésben
Gyönyörködik az a boglyos,
Lompos,
Loncsos
És bozontos,
Piszén pisze kismackó.
Vackor hómackót csinál
Ó, hó, hóóóó!
Ó, de szép a hó!
Nézi ablakán a boglyos,
Lompos,
Loncsos
És bozontos,
Piszén pisze kicsi Vackor,
S olyan szépet érez akkor,
Hogy nincs arra szó.
Fehér a világ.
Nézdel ablakán az apró
Kölyökmackó,
S hát az ablak csupa jégvirág!
Kinn az udvaron
Jolán néni unokája,
A csöpp Zsuzsi guggolászva
Játékba merül nagyon.
Mit mesterkedik?
Keze alatt a sok hóból
Egy hóember kikerekedik.
Héjj!
Hajj!
Hóóóóóóóó!
Bámulja a kismackó.
Ő is futna már,
Futna ki, hol két barátja
Zsuzsi munkáját csudálja,
S a hóembert körüljárja,
S kezd épp rikogató táncba
Gerzson s Bendeguz komája:
A kecske és a szamár.
Hanem futna csak,
Mert szól Jolán néni szépen:
– Kötelességemnek érzem,
hogy a bajtól óvjalak,
Nesze sapka, sál, cipő!
Ezek nélkül ilyen apró,
Meztélábas kölyökmackó
Könnyen megnáthásodik ám,
Olyan ez a télidő.
Cipő?
Húzza hát!
Aztán a nagy piros sállal
Bebagyulálja nyakát.
Fejére pedig,
Boglyos barna bozontjára
A csöpp svájcisapkát vágja,
Úgy hetvenedik:
– Hóha, hóha,
hóha, hó!
Egy nagy hómackót csinálni,
Ez a sok hó arra jó!
S megy Vackor, megyen,
Nem is megyen, hanem szalad,
Nem is szalad, hanem lohol,
Vágtat a havas udvarra,
Hoppsza, sebesen!
Mindjárt nekiáll,
Hogy a frissen hullott hóból,
A sok jóból
Egy nagy hómackót csinál.
A hóba hasal.
Előbb belenyal,
Aztán hógolyót gyúr s hopssza,
Úgy a ház falának dobja,
Hogy porzik a fal.
Aztán hóha, hó!
Ugyan nekiveselkedik,
Ügyeskedik,
Mesterkedik,
Csak a hómackó a gondja,
S nem bánja, hogy a bozontja,
Füle-orra,
Az a pisze, csupa hó.
Készen is hamar!
Kerekít olyan hómackót,
Olyan nagyot, nem is aprót,
Amilyet ugyan hiába
Próbálna bárki utána,
Akármennyire akar.
Szén a két szeme!
Csak úgy villog ki a hóból,
Olyan fekete.
Szája fésű.
És az orra?
Jolán néni kabátgombja.
Héjj!
Hajj!
Hóóóóóóóó!
Büszke is a kismackó.
Barátja mind körülállja:
Balról Bendeguz komája,
Jobbról Gerzson, száját tátja,
Jolán néni unokája,
A csöpp Zsuzsi is csudálja,
Vele fekete macskája,
Mörrenmorcogi Micó,
Kinek nagy volt bámulása,
S csak ezt mondta egyre-másra:
– Óóóóóóóó!
Egy rakáson ennyi hó!
Hogy egy ilyen
Apró kölyökmackó milyen
Nagy tehetséggel bíró!
Kormos István