Sokat hallottam már arról, hogy a világnak ezen a táján megesznek tücsköt-bogarat, de az, hogy ezt szó szerint vegyem, fel se merült bennem. És lám, igaz. Kompra várva a Mekong partján menthetetlenül belesodródtunk egy heti vásárba.
Színes piaci forgatagot képzelj el, a “Lacikonyhák” fölött remegő trópusi hőséggel, fürjpecsenyével, szabad tűznél sütött rákokkal, halakkal, folyami teknősökkel, és Urambocsá’ roston sült sáskákkal, tücskökkel. Valamint… most kapaszkodj meg! csótányokkal. Utóbbin látszott, hogy a kambodzsaiak szaftos csemegéje, annál is inkább, mert olcsó, hisz rengeteg szaladgál belőle. Én is agyontapostam néhányat jártamban-keltemben, de furcsa mód egyszer se jutott eszembe, hogy akár be is kaphatnám őket – ezúttal se tettem.