Hogyan lett púpos a teve?

2011 április 18. | Szerző: Nők Lapja |

 És cserjéből, törzsből, tamarindából élt, és átkozottul lusta volt. Ha valaki megszólította, így felelt:
– Púp!
Egy hanggal se szólt többet ennél: – Púp!
Nemsokára hétfőn reggel fölkereste őt a ló. Nyereg volt a hátán, zabla a szájában, és így szólt:
– Hallod-e, te teve, gyere innen, és ügess úgy, mint mi többiek!
– Púp! – szólt a teve; és a ló távozott, és elmondta az embereknek.
Nemsokára fölkereste a tevét a kutya. Bot volt a szájában, és így szólt:
– Hallod-e, te teve, gyere, és szolgálj úgy, mint mi többiek!
– Púp! – szólt a teve; és a kutya távozott, és elmondta az embereknek.
Nemsokára fölkereste a tevét az ökör, járom volt a nyakán, és így szólt:
– Hallod-e, te teve, gyere, és szánts úgy, mint mi többiek.
– Púp! – szólt a teve; és az ökör távozott, és elmondta az embernek.
És aznap este kapta magát az ember, és összehívta a lovat és a kutyát és az ökröt, és így szólt:
– Halljátok-e, ti hárman, én bizony nagyon sajnállak benneteket (mikor olyan vadonatúj még a világ): de az a púpoló teremtés a sivatagban nem tud dolgozni, mert különben ő is itt volna már. Nem is bánom hát, maradjon magának: de nektek kétszer annyit kell majd dolgoznotok, hogy pótoljátok őt.
Ezt hallván azok hárman nagyon megharagudtak (mikor a világ olyan vadonatúj volt még), és kupaktanácsot ültek, és tanakodtak a sivatag szélén. És a teve odament hozzájuk, kényelmesen kérődzve és átkozottul lustán, és kinevette őket. Azután így szólt: – Púp! –, és újra eltávozott.
És nemsokára arra vetődött a dzsinn, aki minden sivatag őre, és porfelhőben utazott (mert a dzsinnek mind így utaznak, mivel ez a bűbájosság), és megállt a kupaktanács láttára hármuk mellett.
– Minden sivatag hatalmas dzsinnje – szólt a ló –, mondd csak, rendjén van-e az, hogy valaki lustálkodjék, mikor ilyen vadonatúj még a világ?
– Semmiképpen nincs rendjén – felelt a dzsinn.
– Nos, akkor – szólt a ló – van egy mihaszna teremtés a farkasordító sivatag kellő közepén (aki ordítani szokott maga is), hosszú a nyaka, hosszú a lába, és ez a mihaszna teremtés egy szemernyit sem dolgozott hétfő reggel óta. Nem akart ügetni.
– Púp! – szólt a dzsinn, füttyentve –, ez az én tevém, Arábia minden aranyára! Ugyan mit beszél?
– Ennyit mond csak: „Púp!” – szólt a kutya –, és nem akar szolgálni.
– Nem szól más semmi egyebet?
– Csak annyit: „Púp!” – szólt az ökör –, és nem akar szántani.
– Jól van – szólt a dzsinn –, majd elbánok én vele, csak egy percig várjatok!
A dzsinn beburkolódzott porköpönyegébe, keresztülrepült a sivatagon, és ráakadt a tevére, aki átkozottul lustálkodva egy pocsolya tükrében nézdegélte magát.
– Hallod-e, te bugyborékoló, hosszú lábú barátom – szólt a dzsinn –, azt hallom, hogy egy szemernyit sem akarsz dolgozni, mikor olyan vadonatúj még a világ?!
– Púp! – szólt a teve.
A dzsinn leült, kezére hajtotta az állát, és egy nagy bűvölésen gondolkozott, mialatt a teve folyton nézegette magát a pocsolyában.
– Külön munkát okoztál hétfő reggel óta három barátomnak, mivel olyan átkozottul lusta teremtés vagy – szólt a dzsinn; és tovább gondolkozott a bűvölésen, állát kezére támasztva.
– Púp! – szólt a teve.
– Én bizony a te helyedben nem mondanám ezt többé – szólt a dzsinn –, egyszer csak meg találják sokallni. Hallod-e, te bugyborékoló barátom, azt akarom, hogy te is dolgozzál.
A teve újra csak így szólt:
– Púp!
De jóformán ki sem mondatta még, mikor egyszerre csak azt látja, hogy a háta, amelyre rettentően büszke volt, elkezd dagadni, dagadozni, és nagy, vastag, ingó púppá dagad.
– Látod-e? – szólt a dzsinn. – Ez a te tulajdon púpod, amelyet lustálkodással szereztél becses személyednek. Ma csütörtök van, és te hétfő reggel óta, amikor a munka megkezdődött, nem dolgoztál semmit. Most eredj dolgozni!
– Hogy menjek? – szólt a teve. – Ezzel a púppal a hátamon?
– Ez szándékosan termett a hátadon – szólt a dzsinn –, mivel három napot ellustálkodtál. Ezentúl fogsz tudni dolgozni három álló napig egyfolytában ennivaló nélkül; mivel elélhetsz púpodból; és eszedbe ne jusson soha azt mondani, hogy én nem tettem semmit az érdekedben! Gyere ki a sivatagból, eredj el a három barátomhoz, és viselkedj illedelmesen, te púpos!
És a teve belenyugodott a púpjába, és fölkereste púpostul a három barátját. És e naptól fogva mind a mai napig békén hordja púpját a teve. De azt a három napot, amit a világ legelején ellustálkodott, sohasem pótolta ki, és sohasem tudta megtanulni, hogyan kell illedelmesen viselkedni.

 Rudyard Kipling
Fordította: Mikes Lajos