Napi Mese a Nők Lapjától
Minden napra egy mese a Nők Lapja magazin...

A huszonegyedik

2011 április 27. | Szerző: Nők Lapja |

Ha már akkorácskák, hogy megtanulták a versikét: „Hangyanemezt nem henyél, későn fekszik, korán kél!” – akkor sorba állítják őket, és megkérdezik, melyik mi akar lenni.
Alvégi Hangyáéknál is megkérdezték, s a gyerekek frissen, gyorsan választottak. Morzsagyűjtögető, anyagtologató, raktározó…
Csak a sor közepe felé az egyik gyerek hallgatott. Megpróbált elbújni a testvérei mögé. De észrevették.
– Ejnye már, hát te mire vársz? Halljuk, mi akarsz lenni!
– Nem tudom – motyogta a kis Incifini.
– Márpedig választani kell. Siess! Nincs időnk. Szóval mi akarsz lenni?
– Tücsök – mondta Incifinci.
– Hogyhogy tücsök?!
– Úgy, hogy tücsök.
– Tán elment az eszed? Egy hangya nem lehet tücsök!
– Kár – mondta Incifinci.
A testvérek nevetgéltek, az öregek mérgelődtek.
– Neked elment az eszed! – És különben is. Mit tud egy tücsök?
– Hegedül – mondta Incifinci. – Hallottam.
– És mire jó az, mi? Meg lehet enni? Nem lehet. Meg lehet inni? Nem lehet. Lakni lehet benne? Ugye, hogy nem, Teljesen értelmetlen dolog.
– Szép – mondta Incifinci. – Csak szép.
Nagy volt a felháborodás. Incifinci félt, hogy mindnyájan nekiesnek. De előjött Déd-déd apó, aki már sok nemzetséget látott, és azt mondta öregségtől reszkető hangján:
– Nem kell bántani. Mindig akad ilyen egy családban. Nálunk általában a Huszonegyedik. Egy kicsit „hangyás”. Majd kinövi. Elfelejti. Ne is törődjetek vele!
Így is történt. Bevágták Incificit a morzsagyűjtögetők közé. Akkor folyt a fő-fő betakarítás. Szusszanni se maradt ideje a nagyhajtásban, cipekedésben. Sütött a nap, csak úgy tűzött. Azt szeretik a hangyák. Ilyenkor raknak tojást. Előtte-mögötte óriási nyüzsgés. És igaza volt Déd-déd apónak: Incifinciből derék hangya vált, akár a többi. Hamarosan sok gyereke kelt ki a tojásból, aztán meg rengeteg unokája lett. Akkor már Nagyanyónak hívták.
Egyik éjjel felébredt egy a rengeteg unoka közül. Sütött a hold. A levegőben valami furcsa ciripelés lebegett.
– Nagyanyó, ez mi? – kapta fel a fejét a kis unoka. – Jé, a tücskök… Hegedülnek!
– Jó, na… Aludj. Ennek semmi értelme nincs. Mire jó?
– Szép.
– Hm… – ébredezett fáradtan Nagyanyó, aki valamikor Incifinci volt. – Hányadik is vagy te, melyik az unokáim közül?
– A Huszonegyedik.
– Értem – bólintott Nagyanyó. Sóhajtott egyet, aztán tovább aludt.
Sütött a hold. Csend volt, csak a tücskök ciripeltek. Senki se hallgatta a muzsikájukat a hangyabolyban.
Csak a Huszonegyedik.