Napi Mese a Nők Lapjától
Minden napra egy mese a Nők Lapja magazin...

A tűzmadarak és a Víz alatti szörny

2011 február 18. | Szerző: Nők Lapja |

   Bármekkora volt is a távolság, a varázserővel bíró nyilak mindig célba találtak.
   Ez a remek vadász, aki egyben bátor harcos is volt, a mindennapokon csak a fehér és a sárga nyilat használta.
   Egy nap lelőtt egy szarvast. Tüzet rakott és megsütötte az állat egyik combját. Miután megette, lefeküdt, hogy aludjon egy kicsit. Míg aludt, két Tűzmadár szállt le az égből, felkapták és elvitték őt messze nyugatra, majd egy magas hegy tetején óvatosan a földre helyezték.
   Mikor a harcos felébredt, olyan vidéken találta magát, ahol még soha sem járt azelőtt. Le akart ereszkedni a völgybe, de bármerre fordult, mindenfelé meredek sziklafallal övezett mélységet látott maga körül.
   Hirtelen orkán zaja hallatszott, és a hegy megremegett…
   A Tűzmadarak ura szállt felé. Miután mellé ereszkedett, így szólt hozzá:
   – Ne félj, nem akarok neked semmi rosszat. Fogadd el, hogy most itt maradsz velünk, és én leszek a nagyapád. Bátor vadász vagy, és úgy tűnik, a nyilaid is kitűnőek. Nemsokára kemény küzdelemben kell részt vennem, és te segítesz majd nekem!
   A harcos elbűvölve és megilletődve kérdezte, mit kellene tennie. A Tűzmadarak ura elmagyarázta neki:
   – A Tűzmadarak sorsa az, hogy a gonosz szellemek ellen harcoljanak. Nos, te velünk együtt fogsz küzdeni ellenük. Családommal örök időktől fogva ennek a hegynek a tetején élünk, de nem tudjuk felnevelni kicsinyeinket, mert a tó mélyéről minden évben egy szörny emelkedik ki, hogy felfalja őket. A Víz alatti szörnynek két feje van, és egész testét kemény kőpikkelyek borítják, melyeket hegyes csőrünk sem képes felsérteni. Ha segítesz megölni ezt a szörnyet, testvére leszel a Föld minden madarának, és azok védelmezni fognak téged!
   A Tűzmadár a fészkéhez vezette a harcost, és megmutatta neki hat, éhségtől síró fiókáját.
   – Látod, még kicsik, de ahogy kinő a tolluk, eljön értük a szörny, hogy felfalja őket.
   A harcos elővett övéből egy marék kukoricaszemet és az éhező fiókáknak nyújtotta. Attól kezdve minden vadat, amit csak elejtett, a kis Tűzmadaraknak adott.
   Egy nap a madárfiókák szülei azt mondták neki:
   – Végtelenül kedves vagy fiatal rokonaidhoz, de közeledik az idő, amikor eljön a Víz alatti szörny. Menjünk, üljünk fel egy hegycsúcsra, ahonnan jobban megfigyelhetjük.
   A második napon napfelkeltekor iszonyatos vihar jelezte a szörny érkezését. A tó vize forrni kezdett, óriási gőzfelhők borították be a tavat, majd két rettenetes, pikkelyekkel borított kerek golyó emelkedett ki a vízből: a szörny két feje!
   Amikor a Víz alatti szörny megindult a hegy oldalában a fészek felé, a Tűzmadarak irtózatos rikoltással támadtak neki. Szemükben tűzvillámok cikáztak, sok ezer szikrát gyújtva csapkodták a szörnyet.
   De jaj! Semmi sem kezdte ki a szörny mellvértjét. Tovább kapaszkodott, és elérte a fészek szélét. A Tűzmadarak riadtan kiáltották a harcosnak:
   – Most lőj, ha segíteni akarsz!
   A rézbőrű tegezéből kivette fekete nyilát, és az íjára helyezte. Megvárta, míg az egyik vörös pofa kitárul, és abban a pillanatban, amikor a szörny fel akarta falni az egyik fiókát, a torkába lőtt.
   – Nesze – kiáltotta –, nyeld le ezt a varázsszert!
   Irtózatos reccsenés hallatszott. Az undorító fej szilánkokra szakadva repült szét, mert a fekete nyíl valójában egy jávorfa volt. De máris közeledett a fészek felé a második fej.
   A harcos nagyot kiáltva lőtte ki vörös nyilát:
   – Itt van még egy, mindjárt megérzed!
   A második fej, ahogyan az első is, szétrobbant, mert a vörös nyíl valójában egy nagy hegyi fenyő volt. A szörny teste a fal teljes hosszában, mennydörögve zuhant alá, majd alámerült a tóban.
   Ekkor a világ négy sarkából több ezer madár érkezett, ide-oda röpdöstek örömükben. A Tűzmadarak ura ekkor így szólt:
   – Megmentetted a kicsinyeinket, ezért mostantól fogva a madarak testvére vagy. Ezentúl megvédünk minden veszélytől. Akarod, hogy visszakísérjünk a hazádba?
   A férfi egy pillanatig elgondolkozott, majd azt felelte:
   – Nem! Folytatni akarom a szörnyek pusztítását.
   Ettől a naptól kezdve a harcos azzal tölti idejét, hogy a világot járva, négy mágikus nyilával küzd a gonosz szellemek ellen, és az indiánok az egész földön mindenütt nyugodtan alhatnak.