A bagoly és az elefánt

2011 január 4. | Szerző: Nők Lapja |

Élt egyszer egy sűrű erdôben egy bagoly és egy elefánt. Sok sok éve elválaszthatatlan barátok voltak. Mindig segítettek egymásnak a bajban, és osztoztak az örömben is.
Történt egyszer, hogy az elefánt elemózsiát keresve egyre beljebb és beljebb kószált az erdôben. Ahogy így békésen bóklászott ízletes leveleket keresgélve, nem vette észre, hogy egyenesen a démonok gyülekezetének közepébe gázol. A démonok kitörô örömmel fogadták a hatalmas állatot, királyuk ugyanis elôzô éjszaka éppen azt álmodta, hogy elefántot evett! Ôk pedig teljesíteni akarták uralkodójuk álmát!
A démonok megragadták hát az elefántot, ügyet sem vetetttek tiltakozására.
Ekkor így szólt az elefánt:
– Legalább az utolsó kívánságomat teljesítsétek! Hadd találkozhassak még egyszer a legkedvesebb barátommal. Aztán nem bánom, megehettek!
A démonok beleegyeztek, az elefánt pedig megígérte, hogy hamarosan visszatér.
Útja során mindenkitôl egyre csak azt kérdezte:
– Ha ti álmotokban megennétek valamit, ébren is megtennétek?
Mindegyik élőlény azt válaszolta, hogy igen, így lenne.
Az elefánt szomorúan lógatta az ormányát. Nemsokára odaért a fához, ahol a bagoly lakott. Békésen üldögélt egy vastag ágon.

– Drága barátom! Búcsúzni jöttem! – szólt, azzal elmesélte, hogy s mint történt az esete a démonokkal. – Köszönöm, hogy a barátom voltál, jóban, rosszban kitartottál mellettem! Most már mennem kell, hogy megehessen a démonkirály.
A bagoly csodálkozva nézett rá.
– Édes barátom! Sose bánkódj, dehogy leszel te a démonkirály vacsorája!
Veled megyek, s majd csak kitalálok valamit!
Az elefánt nem gyôzött hálálkodni, boldog volt, hogy barátja most sem hagyja magára. Felkerekedtek hát, s elindultak a démonok tanyája felé.
A bagoly az elefánt feje búbjára szállt, így caplattak az erdei utakon. Amikor elérték a démonok táborába, a bagoly úgy tett, mintha mély álomból ébredne. Tollát felborzolta, szemét tágra nyitotta, s lassan körülkémlelt.
– Jaj, már meg is érkeztünk?! Fantasztikus álmot láttam! Jó, hogy éppen itt vagytok démonok! Álmomban ugyanis feleségül vettem a királynôtöket! Vezessétek elém, hogy megtarthassuk a lagzit!
– Nem veheted feleségül a királynônket egy buta álom miatt! – tiltakoztak a démonok.
– Pedig én úgy tudom, ti is ragaszkodtok hozzá, hogy megtegyétek azt, amit álmodtok! Máskülönben miért akarnátok megenni ezt az elefántot csak azért, mert a királyotok álmában elefántot evett? Ha ô megteszi, én is azon nyomban feleségül veszem a királynôtöket!
A démonok annyira meglepôdtek a bagoly szavain, hogy nem tudtak mit válaszolni. Inkább hagyták, hogy a két jóbarát hazatérjen. Így mentette meg az elefánt életét az okos bagoly.

Nepáli mese, átdolgozás